Fekete-fehér némafilm, magyar romantikus kalandfilm, 1918
Rendezte: Korda Sándor

Korda Sándor filmjét Az aranyembert, melyet a kritika elsősorban gondos helyszínválasztásáért és korhű díszleteiért dicsért, a háború veszélyeivel dacolva, 1918-ban főleg eredeti helyszíneken, az Al-Dunán, Vaskapunál, a Duna egyik szigetén és Komáromban forgatták, a törökországi jeleneteket pedig a jól felszerelt Corvin műteremben, Márkus László  dekoratív díszletei között vették fel. Vajda László forgatókönyve hűen követte az eredeti művet. Az operatőri munkát Kovács Gusztáv végezte. A filmben a korszak legjelentősebb magyar színészei (Beregi Oszkár, Makay Margit, Berky Lili, Rajnay Gábor stb.) szerepeltek. A Corvin filmgyár legnagyobb vállalkozása eredetileg 16 felvonásból állt, 6000 méter hosszúságú volt, s csak a próbavetítések után rövidítették 12 felvonásra.

Az aranyember (1872), Jókai egyik legsikerültebb alkotása, s az írónak is legkedvesebb regénye, melynek témáját gyermekkori komáromi élményeiből merítette, a XIX század elején játszódik. Hőse a bátor, tehetséges dunai hajós, Tímár Mihály a török birodalomból menekülő dúsgazdag kereskedő kincseihez jut, nem egészen egyenes úton. Fölnevelteti, és feleségül veszi a kereskedő árván maradt lányát, aki mit sem tud a kincsekről, hogy elégtételt adjon neki, s a maga lelki egyensúlyát is helyreállítsa. Házassága azonban boldogtalan: hiába akar folyvást növekvő gazdagságával, sokféle sikeres vállalkozásának gyümölcsével mindent megadni az asszonynak, csak a hála és rokonszenv szálai kötik össze őket. A pénzre és a pénzszerzésre alapozott polgári világtól megcsömörlött férfi az Al-Duna dús termékenységű, rejtett zugában, a Senki szigetén ismeri meg a boldogságot a társadalmon kívül élő fiatalasszony, Noémi mellett, aki gyermekkel is megajándékozza. Végül belefárad a kettős életbe, eldobja vagyonát, eltűnik az emberek elől, hogy a világon kívüli boldog édenkertben élje le hátralévő életét.

A regényben található nagy archetípusok, a két nőalak, az egzotikus otthonában élő, kiegyensúlyozott, megnyugtató, boldogságot teremtő asszony (Noémi) és az otthonából kiszakított, árva, diszharmonikus, környezetét is boldogtalanná tevő asszony (Timea) ellentéte, valamint a lakatlan sziget, mely örök tárgya az önző célok hajszolásában megfáradt, vezeklésben megnemesedett szívű emberek vágyainak, álmainak, vonzóvá tették a filmesek számára Jókai művét, melynek három filmváltozata is készült, 1936-ban Gaál Béla, 1962-ben Gertler Viktor gondozásában. Mindhárom film a regény gondos illusztrációja, mely képeskönyvszerűen pergeti le a mű fejezeteit, de Jókai lélekábrázolásának minőségeit egyik sem tudja visszaadni. Korda filmje kiemelkedik a XIX. század elejének hangulatát hűségesen tükröző gazdag képi világával. A képek szépsége, a filmből áradó ódon hangulat a mai nézőt is elbűvöli, bár lebilincselni már nem tudja, inkább kultúrtörténeti csemegének tekinthetjük Korda korai filmjét, mely elsősorban arról informál, hogyan képzelték el a Corvin filmgyár filmesei Jókai regényét. Kordáék naivabb, gyermekibb szemmel olvasták Jókait, fantáziájukban meseszerűbben jelent meg a regény, mint a későbbi olvasóéban. Filmjükben hitelesebb a keleti pompa, vadregényesebb a Duna, és titokzatosabb a Senki szigete, mint a későbbi Aranyember változatokban. A festői igényességgel megkomponált dekoratív képsorokból Jókai századának levegője árad. Az időben legközelebb álló nemzedék olvasata felel meg valószínűleg leginkább Jókai szellemének, ezért érezzük adekvátabbnak ezt a változatot a későbbieknél.

A film rövidített, német verziója a Bundesarchiv Filmarchív Koblenzi gyűjteményéből került elő, restaurálására a film születésének századik évfordulója alkalmából létrejött Lumière projekt keretében Londonban került sor.

Balogh Gyöngyi