Magyar kisjátékfilm, 1962
Rendezte: Szabó István

Szabó István nyolc perces filmje egy lírai filmetűd, amelyben a néző szerelmesének szemével látja a megjelenő lányt, ahogy a férfi látja szerelmét a mindennapok helyzeteiben. Derűsen sétál, szökdécsel, siet, fut végig a városon, hazatérése előtt vásárol, majd otthon napozik, később randevúzik, szórakozni megy. Közben a férfival cseveg, megkérdezi, „…szoktál rám gondolni?...”, mert a nő arra vágyik, hogy a férfi rá gondoljon minden pillanatban, amikor a fagyit nyalja útközben, amikor átmegy az úttesten, sétál a kirakatok előtt, felszáll a villamosra, leszáll és kidobja a villamosjegyet, amikor vásárolni megy, újságot olvas, feljön az aluljáróból, szökellve fut a lejtős utcán, napozik a bérház tetején, amikor a lépcsőház lépcsőit rója, amikor üvegből  issza a tejet az utcán, egyszóval MINDIG.

A film formanyelvi és dramaturgiai kísérlet a filmben közvetlenül nem ábrázolt szubjektum, a „lírai én” belső világának megjelenítésére. A kamera követi a rajongott nőt az utcán, a bérházban, meg akarja örökíteni minden pillanatát, mozdulatát, arcrezdülését.

A narratív film eszközei - gyorsítások és lassítások, érdekes kameramozgások, vágások - teszik még varázslatosabbá a szeretett lényt, akinek minden mozdulata, pajkossága, ártatlan tekintete, játékos természete szeretni való, megörökítésre és megmutatásra méltó.

Szabó István az érzést, a szerelmet próbálja megmutatni a mozgókép eszközeivel.

Ez a rövidfilm az 1970-ben elkészített Szerelmesfilm előjátékának tekinthető, az alcíme lett a későbbi nagyfilm főcíme.

Díjak

1963:

• Budapest: IV. Magyar Rövidfilmszemle I. díj
• Cannes: Elismerő oklevél
• Tours: Nagydíj; San Francisco: a legjobb rövidfilm díja

1964:

• Oberhausen: az evangélikus zsűri I. díja
• Adelaide: Elismerő oklevél
• Bécs: Oklevél
• Melbourne: Oklevél
• Vancouver: Oklevél
• Krakkó: a legjobb nemzeti műsor díja
• Mannheim: meghívás a Fesztiváldíjas Filmek Fesztiváljára

(Gesztey Júlia)