Fekete-fehér, magyar filmdráma, 1943
Rendezte: Zilahy Lajos

Zilahy Lajos (1891-1974) nagysikerű regényének filmváltozata 1943-ban készült. A Magyar Királyi Operaház vezető főrendezője, Oláh Gusztáv rendezte, akinek ez az első próbálkozása a film területén.  Az eredeti díszletterveivel, modern színpadtechnikai megoldásaival már jelentős sikereket elért sokoldalú művész, ezen a számára teljesen új területen is kiemelkedő alkotást produkált. Munkáját feltehetőleg Zilahy Lajos aktív közreműködése is segítette, aki nemcsak írója volt a filmnek, hanem forgatókönyvírója és producere is. Zilahy már a húszas években bekapcsolódott a filmgyártásba, a Rongyosok  (1925) című film írójaként. 1937-ben az Egy lány elindul című színdarabját, 1938-ban a Két fogoly című regényét filmesítették meg.

1939-ben hozta létre filmvállalatát, a Pegazus Film-et, melynek első produkcióját Zilahy Süt a nap című színdarabjának filmváltozatát Bolváry Géza rendezte. Második filmje, a Halálos tavasz új korszakot nyitott a magyar filmtörténetben. A film sikere után megszűnt a komédia egyeduralma, egyre nagyobb teret hódított a melodráma, melyben a korábbinál nagyobb szerepet játszott az erotika. Zilahy filmjében jelent meg először a végzet asszonya, a Karády Katalin által megformált szenvedélyes, erotikus, független nőalak, akinek nem elég egy férfi, akinek mindig a másé kell, akiért önmagukat vagy egymást pusztítják a férfiak, s aki mellett anyagi és erkölcsi csődbe jutnak férjek, szeretők. Zilahy indította útjára, és a Valamit visz a víz-ben megalkotta ennek a nőalaknak mitikus szintre emelt változatát, Anadát. Zilahy filmjének hősnője az ókori görög mitológiában szereplő, gyilkos természetű tengeri nimfákhoz, szirénekhez hasonló vízi démon. Éppúgy, mint ókori elődei, a kísértés, a világi örömök és érzéki vágyak megtestesítője. Varázslatos hangjával csábítja el a férfiakat, majd tönkreteszi és elhagyja őket. A realitás talajától eltávolodó, meseszerű elemekből építkező, valahol az időtlen időben játszódó történet a mindent elsöprő, romba döntő szenvedélyről szól.

Ismeretlen országban, egy nagy folyó partján él János, a halász feleségével és kisfiával. A nagy, az éltető víz határoz meg ebben a világban mindent, ez adja a halász kenyerét, ez irányítja sorsát. Itt mindent a víz hoz, az életet, a halált. A víz, mely maga a végzet, egy nap titokzatos asszonyt vet partra. Nem tudni, hogy úrinő, prostituált vagy maga az ördög. Mindenesetre gyönyörű, hangja lágy és selymes, nesztelen léptekkel jár, halkan, suttogva szól, szépségével, mosolyával elbűvöl mindenkit. A jó szívű és gyanútlan feleség, Zsuzsánna szeretné házukba befogadni, de János ösztönösen tart a titokzatos asszonytól. A veszélyre figyelmezteti gyerekkori barátjának esete, aki ezekben a napokban téved be hozzájuk, züllötten, emberi formájából kivetkőzve, s a nőt keresi, aki tönkre tette. János ellenállása azonban nem tart sokáig. Egy nap a parti lombok mögül megpillantja Anadát, amint meztelenül, haját kibontva, szerelmes dalt dúdolva fürdik az alkonyi fényektől ezüstösen csillogó folyóban. Elhal és újra felcsap a vízparton a csábító nő dala, elmosódnak a szavak, szétfoszlanak és bujkálnak a férfi elől, feldúlják a lelkét, elragadja a szenvedély, s a boldog családi életet összeomlás fenyegeti.

A titokzatos asszony éjjel a szobájában, az ágyán ülve vár a megbabonázott férfira, aki ekkor már nem tud ellenállni a csábításnak. Anada azonban hűtlen, nem elég neki egy férfi. Kacérkodik az orvossal, a környékbeli földesúrral is. A múltból is férfiak tűnnek fel, mindegyik más néven szólítja. Férfiak, akiket tönkretett, elhagyott, és akik azóta is őt keresik, de ha megtalálják, akkor sincs már esélyük, mert Anada örökre eldobta őket, s már újabb áldozatokra les. Jánost a féltékenység gyötri, s ekkor már végképp elragadja a pusztító szenvedély, szinte eszét veszti és mindenre képes, csak hogy megtarthassa az asszonyt. El akarja hagyni a családját, hogy Anadával elszökjön, de nincs bátorsága hozzá. Végül őrült gondolata támad, elhatározza, hogy megmérgezi Zsuzsánnát, ám az utolsó pillanatban visszanyeri lelki egyensúlyát, kicsúszik kezéből a méregpohár. Anada megérzi, hogy megtört a varázs, János már képes ellenállni csábításának, ezért a vízbe veti magát, s a folyó sodorja tovább más partok, más férfiak felé.

Anadát a korszak ünnepelt dívája, Karády Katalin (1910-1990) alakította, akit 1939 és 1948 között húsz film főszerepében láthatott a magyar közönség. Erotikusan búgó, bársonyos hangjával, erős, szuverén, karakterével óriási népszerűségre tett szert. Öltözködését, kalapjait, hajviseletét fiatal nők ezrei utánozták. Partnere, Jávor Pál (1902-1959), a háború előtti magyar filmgyártás legnépszerűbb férfi sztárja. Több, mint 70 filmben játszott, nemcsak itthon, hanem külföldön is. Népszerűségét kezdetben jó megjelenésének később drámai tehetségének, mély jellemábrázoló képességének köszönhette.

A film természetes fényben fotografált gyönyörű vízparti jelenetei Makay Árpád (1911-2004) kiemelkedő operatőri munkáját dicsérik. A filmben szereplő dal József Attila Óda című versének Polgár Tibor által megzenésített változata.

Zilahy regényét 1970-ben, Csehszlovákiában újra megfilmesítették:  Touha zvaná Anada/ Hrst plna vody  (1970)  címen (rendező: Ján Kadár és Elmar Klos).

(Balogh Gyöngyi)