Bárdos Artúr, rendező, színházigazgató, színházelméleti író, kormányfőtanácsos (Budapest, 1882. április 2. – Buffalo (USA), 1974. augusztus 10.)

Jogot végzett a budapesti egyetemen. Pályáját újságíróként kezdte (Pesti Napló, Egyetértés, Budapesti Hírlap). 1909-ben Berlinben Max Reinhardt asszisztense, Hamburgban és Lipcsében rendező és dramaturg volt. Hazatérése után, 1910-ben Színjáték címmel rövid életű folyóiratot alapított, és a Nyugat munkatársa lett. 1911-ben a Feld Irén vezette Kamarajátékok rendezője volt. 1912-ben megnyitotta Révész Béla íróval az Új Színpadot.

1915-től a Modern Színpad Kabarét, 1918–1923-ban, 1925–1926-ban a Belvárosi Színházat igazgatta. 1918–1923-ban az Andrássy úti Színházat, 1923–1926-ban a Renaissance Színházat vezette. 1926–1930-ban Berlinben élt, ahol 1928-ban, rövid ideig, a Theater im Palmenhaus élén állt. 1930-ban néhány hónapig a Magyar Színház művészeti vezetőjeként dolgozott. 1932. februárjától a Révay utcai Művész Színházat irányította az évad végéig. 1932-ben ismét átvette a Belvárosi Színház irányítását.

1936–1938 között igazgatója volt a Fővárosi Operettszínház épületében működő Művész Színháznak is. 1939-ben származása miatt félreállították. 1945–1949 között ismét a Belvárosi Színház direktora volt. 1948-ban kinevezték a Pázmány Péter Tudományegyetem magántanárává, színháztudományi előadásokat tervezett.

1948-ban az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. 1949-ben a washingtoni Catholic University of America vendégtanára volt. Az Amerika Hangja és a Szabad Európa Rádió munkatársaként hangjátékokat rendezett, színházi tárgyú írásokat olvasott fel. 1954-ben a New York-i Magyar Nemzeti Színház igazgatója volt. Max Reinhardt hatására, a színjáték valamennyi alkotóelemének egyenrangú megjelenítésére törekedett, a színészi játékot ítélve a legfontosabbnak. Színházainak műsorán jó érzékkel tartotta egyensúlyban a közönségdarabokat az irodalmilag értékes kortárs és klasszikus művekkel. Szerette a kísérleteket: számos fiatal színész és író mutatkozott be nála.

Fontosabb rendezései: Strindberg: Hattyúvér; Crommelynck: Csodaszarvas; Géraldy: Szeretni; Sarment: Árnyhalász; Zilahy Lajos: Tűzmadár; Meller Rózsi: Irja hadnagy; Arisztophanész: Lüzisztraté; Shaw: Szent Johanna; Shakespeare: A velencei kalmár, Rómeó és Júlia.

Könyvei: Két ösvény (versek, 1903); Az új színpad (1912); Uralkodók és komédiások (1936); Játék a függöny mögött (1942); A színház műhelytitkai (1943); Alkonyat (versek, Buffalo, 1967).

Irodalom: Bálint Lajos: Aki mindig újra kezdi (Bálint Lajos: Karzat és páholy, 1967); Cenner Mihály: Bárdos Artúr emlékezete (Színház, 1975. augusztus); Dénes Tibor: Pont a mondat után (Dénes Tibor: Arcok és harcok, 1979); Gajdó Tamás: Az új színpad művésze. Bárdos Artú pályaképe, 1910–1938 (2002); Molnár Gál Péter: Egy emléktáblára (Kritika, 2007. május).