Származás: Erdély; 1626

Gyűjtemény: Iparművészeti Múzeum; Ltsz.: 53.4738

Aranyozott ezüst, beágyazott és ronde bosse zománc, drágakövek. M.: 9,4, sz.: 7,5 cm.

A reneszánsz korának népszerű ékszertípusa a kombinált, - kitűzőként és függőként is használt - násfa. Különleges alkalmakra, rendszerint esküvőkre készült miniatűr remekművek, amelyekből egyszerre több azonos darab készült. Megformálása, ikonográfiája tradicionális szimbolikát követ, a szerelem és/vagy a barátság attribútumait sorakoztatja fel.

Az ún. Bethlen-násfa közepén pajzs alakú keretbe foglalt vörös zománcos szív, két oldalt egy-egy kéz; mutatóujjukon gyűrűvel. Két oldalán kinyúló szárnyak, középen galamb-pár, fölötte korona. Hátlapján áttört míves horgony. A zománcdíszítés domináns színei: vörös, zöld, fehér, mélykék.

A díszítmény némely elemének számos egykorú példája ismert, a motívumok együttese, csoportosítása azonban egyedülállónak minősül. Újabb keletű, nem bizonyított állítás szerint egyike annak a hat, azonos kialakítású násfának, melyeket egykorú leírások tanúsága szerint Bethlen Gábor erdélyi fejedelem és Brandenburgi Katalin Kassán, 1626. augusztus 23-án kötött esküvőjén a vőlegény, a menyasszony, a vőfély, a násznagy és ezek feleségei viseltek.

Az ékszer eredetiségét újabb megfontolások kétségbe vonják, s lehetségesnek tartják, hogy historizáló munka az 1860-70-es évekből, esetleg eredeti fragmentumok felhasználásával készült.