Csák Ibolya (Budapest, 1915. január 6. – Budapest, 2006. február 10.)

Saját bevallása szerint már gyermekkorában is szerette átugrani a teniszpálya hálóját.

Legkiemelkedőbb eredményei:

• 1933 és 1939 között minden évben magyar bajnok volt magasugrásban,
• 1933 és 1938 között válogatott kerettag volt,
• 1, 60 m-es eredményével a berlini olimpia (1936) magasugróbajnoka - az első magyar olimpiai aranyérmesünk a női atlétikában, ugyancsak az első magasugrónő, aki 1,60 m fölé jutott,
• 1937-ben - magyar csúccsal -, valamint 1939-ben távolugrásban is bajnokságot nyert.
• 1938-ban Európa-bajnok lett magasugrásban (Bécs, 1,64 m) - az első magyar Európa-bajnok női atlétánk és az Eb-n elért 1,64 m-es csúcsa 23 évig megdönthetetlen volt.
• 1938-ig minden alkalommal javította a magyar csúcsot.

1939-ben, pályafutása csúcsán, visszavonult, családot alapított.

Sportpályafutása alatt, tisztességes versenyben, soha nem győzték le magasugrásban. Technikai újításokat vezetett be a felugró mozgás, illetve a légmunka korszerűsítésére és hatékonyabbá tételére. Nyugdíjazásáig a Pénzjegynyomda telefonközpontjában dolgozott. 1990-ben szeretett klubja, az akkor egy éve újjáalakult Nemzeti Torna Egylet tiszteletbeli elnökévé választotta. Halála óta az NTE örökös tiszteletbeli elnöke.

Kitüntetések, elismerések: A Minden Idők Legjobb Magyar Sportolói Egyesület alapító tagja (1992). Mező Ferenc-emlékérem (1994), MOB Érdemérem (1994), a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (1995), a Belügyminisztérium aranygyűrűje (1997), Csik Ferenc-díj (2001).