Színes, magyar zenés vígjáték, 1997

Rendezte: Tímár Péter

 

Tímár Péter pályafutása az Amerikai anzix című Bódy Gábor-filmmel kezdődött. Amitől ez a film messze több lett, mint egy hagyományos játékfilm, az az utómunkálatoknál dőlt el. Bódy ötlete volt, hogy „antikizálja” a fekete-fehér jeleneteket, mintha egy régi, archív felvételt látnánk. Ehhez a „rejtett dramaturgiához” jó partnert talált Tímár Péter trükk-operatőr személyében, aki akkor 24 éves volt, nem sokkal korábban került a Mafilm trükkoperatőr csapatába. Addigra megtanulta a korabeli technika csúcsát jelentő Crass-trükkasztal kezelését és igen fogékony volt a kísérletezésre, amivel nagyban hozzájárult a film avantgárd képi megoldásaihoz. Az Amerikai anzix sikerét követően egy csapásra elismert lett a szakmában.

 

1985-ben készítette el Egészséges erotika című filmjét, amely a Kádár-korszak abszurditásait (még bőven a rendszerváltás előtt) olyan hatásosan figurázta ki, hogy nyomban kultuszfilm lett. Az 1988-ben készített thriller, a Mielőtt befejezi röptét a denevér… sikere és a zenés Moziklip után 1997-ben készült el a Csinibaba, a hatvanas évek idealizált képének nagyon szórakoztató kritikája.

 

A Csinibabában az Egészséges erotikában is használt színészi „ellenirányú mozgás” sajátos vánszorgássá alakul. A fiatal főhősök gyári munkások, akik kicsempészik a gyárból a „hasznos terméket”, táncdallemezeket cserélnek, Amerikába vágynak és a moziban az Édes életért ölik egymást. A lányok tudják, kit és mit akarnak megszerezni. A tömbmegbízott a háztömb-rádión kelti a lakókat (a lottósorsolásból az 56-os számot ijedten kihagyja), a gyárban kékköpenyes figura okítja az ifjúságot, amelynek legfőbb vágya a Ki mit tud révén kijutni nyugatra. A tömbmegbízott és a rendőrnő az éjszakában dalolva idézi fel azt az időt, amikor csak az „övék volt a sziget” (amikor razziáztak). A Csinibaba legmaradandóbb jelenete alighanem a fizetésnap, amikor a dolgozók egymást túllicitálva reklamálják a kevés fizetést, majd egymást követik a gyári étkezdébe, ahol pult alól hozzájuthatnak a pálinkához. A valóság igazi arca akkor tárul fel, amikor Attila a Ki mit tud? számai alatt véletlenül betéved a ruhatárba, ahol minden ruhára rávarrták előre a győztesek nevét…

 

A film a hatvanas évekbeli romantikus vígjátékok paródiája, egyszerre retró, és a retró ironikus kritikája. Nagyon szórakoztató formában emlékezteti a nézőt arra, hogy a hatvanas évek iránti nosztalgia sokszor hamis képre épül. A történetben elhangzó dalok mindegyike közismert sláger, de az ismert dalok új kontextusba helyeződnek – többek között azáltal, hogy mai előadók áldolgozásaiként, újrahangszerelve kerülnek elő a filmben. Kitűnő a film szereposztása, a közegben ismerősen mozognak az angol abszurd humor magyar követői (Nagy Natália, Galla Miklós); Cseh Tamás a zakós pártfunkci, Gálvölgyi János a tömbbizalmi szerepében lubickol.

 

„A Csinibaba attól süt, mint a turbólézer, hogy ütközteti (…) a két közmegegyezést. Zenés film, a hatvanas évek „ma is népszerű” zenés filmjeinek paródiája, ugyanakkor a hatvanas évekbe visszarévedő kilencvenes évek szatírája. A mai kabaré visszamenőleg gyártja a maga sosem létezett konszenzusát, Tímár éppen ellenkezőleg, azt bizonyítja, hogy az abszurd az az attitűd, amelynek segítségével most beszélhetünk az akkorról.” (Nádori Péter, Filmvilág, 1997/03)

 

(Báthory Erzsi)