Darvas Iván, színész (Darvas Szilárd; Belye, Csehszlovákia, 1925. június 14. - Budapest, 2007. június 3.)

Jászai Mari-díj (1955, 1967), érdemes művész (1969), kiváló művész (1975), Kossuth-díj (1978, 1998). a Nemzet Színésze (2000). 1943-ban beiratkozott a színiakadémiára; tanulmányait többször megszakította; majd 1946-ban Várkonyi Zoltán a Művész Színház társulatába szerződtette. 1949-ben a Madách Színházba került. Az 1956-os forradalomban tagja lett a Madách Színház Forradalmi Bizottságának. Továbbra is jelentős színpadi- és filmszerepeket kapott, a kultúrpolitikusok viszont nem nézték jó szemmel, hogy az „ellenforradalmár” színész játszik - 1957 májusában letartóztatták. Három évre ítélték el.

Kiszabadulása után 1959-1962 között segédmunkás volt, majd a Miskolci Nemzeti Színházba került. Egy év múlva visszatért a fővárosba: a József Attila Színházban játszott, s csak Várkonyi Zoltán közreműködésével került a Vígszínház társulatába, melynek 1965-től 1985-ig volt tagja. Nyugdíjazása után a Vígszínház mellett fellépett a Fővárosi Operettszínházban, a Radnóti Miklós Színházban, a Vidám Színpadon, a Játékszínben, Szolnokon, a Merlin Színházban és a Madách Színházban. 1993-1994-ben a Művész Színház tagja volt. A rendszerváltáskor bekapcsolódott a közéletbe: alapítója lett a Történelmi Igazságtétel Bizottságnak. Egy parlamenti időszakban, 1990-1994 között a Szabad Demokraták Szövetségének országgyűlési képviselője is volt.

Könyve: Lábjegyzetek (emlékezés, 2001).

Fontosabb szerepei: Orfeusz (Anouilh: Euridike); Raszkolnyikov (Dosztojevszkij-Ackland: Bűn és bűnhődés); Rómeó (Shakespeare: Rómeó és Júlia); Tuzenbach (Csehov: Három nővér); Báró (Gorkij: Éjjeli menedékhely); Newton (Dürrenmatt: A fizikusok); A színész (Molnár Ferenc: A testőr); Harry (Schisgal: Szerelem, ó!); Brick (Williams: Macska a forró tetőn); Popriscsin (Gogol–Luneau–Coggio: Egy őrült naplója); Asztrov (Csehov: Ványa bácsi); Martin Dysart (Shaffer: Equus); Molière (Bulgakov: Őfelsége komédiása); Trigorin (Csehov: Sirály); Ezra Mannon (O’Neill,: Amerikai Elektra); Stomil, az apa (Mrożek: Tangó); A nagybőgős (Süskind: A nagybőgő); Peachum (Brecht–Weill: Koldusopera); Antonio Salieri (Shaffer: Amadeus).

Ismertebb filmjei: Díszmagyar (1949); Liliomfi (1954); Dollárpapa (1956); Bakaruhában (1957); Pacsirta. (1963); Új Gilgames (1963); A tizedes meg a többiek (1965); Hideg napok (1966); Egy szerelem három éjszakája (1967); Próféta voltál szívem (1968); Szerelem (1970); Színes tintákról álmodom (1980); Egy hét Pesten és Budán (2003); Szent Iván napja (2003).

Irodalom: Baló Júlia: „A gátlások megmaradnak”. Darvas Iván a Pesti Színházban (Film, Színház, Muzsika, 1989. január 28.); Bolgár György: Ingmar és Woody. Darvas Iván emlékére (Színház, 2007. szeptember); Darvas Iván emlékkönyv (főszerkesztő Vincze Mátyás, 2007).