Származás: 17. század közepe

Gyűjtemény: Iparművészeti Múzeum

Bőrborítású faváz, a bársonyborítás aranyozott ezüst és ezüst dróttal (skófium), domborúhímzéssel hímzett. A nyeregpárna borítása selyemdamaszt. A kápák külső oldala és a kápaöböl vésett rajzú aranyozott ezüstlemezzel borított, türkizekkel díszített. Magassága 62 cm, nyeregszárny 77,5x116 cm.

A 17. századi magyar főúri dísz-lófelszerelések elengedhetetlen része a drága szövettel borított, ékkövekkel kirakott, arannyal hímzett dísznyereg.

A faváz jellegzetesen magyar, a ló oldalára felfekvő oldaldeszkákkal. A nyeregszárnyak közepén megjelenő hímzett motívumok szimmetrikus virágtövet közrefogó, ágaskodó oroszlánok. A hatalmat és erőt megtestesítő oroszlánok a lófelszerelések díszítésében a reneszánsztól kezdve megjelennek, de különösen a 17. században válnak jelentős, szimbolikus díszítőelemmé. A nyeregszárnyak sarkaiban a magyar úrihímzések jellegzetes motívuma, egy-egy szimmetrikus virágtő áll csúcsán szegfű, a szárán csipkés szélű levél és akantuszvirág váltakozik. A szegélyhímzés rajzát itáliai mitakönyvek ihlették, egyik legközelebbi változatát Tozzi 1604-es mintakönyvében lelhetjük fel (Ghirlandaio di sei vaghi fiori). A nyeregpárna virágos selyemdamasztja 17. század eleji itáliai szövet.

A kápák állása leginkább Kemény János erdélyi fejedelem nyergéhez hasonló (Magyar Nemzeti Múzeum). A nyereg formája és hímzése alapján tehát magyar munka, a fraknói Esterházy-kincstár inventáriumaiban pontosan nem azonosítható.