Származás: 1680 körül

Gyűjtemény: Iparművészeti Múzeum; Ltsz.: 52.2804

Meggyvörös atlaszselyem; aranyozott ezüst- és ezüstfonalból, szalagból és vékonyra húzott huzalból készült paszománt munka borítja, zománcos kapcsokkal záródik. H.: 98 cm.

A dolmány a magyar férfiviselet alsókabátja, melyet közvetlenül az ingre felvéve önállóan, a mente nélkül is hordhattak. Az Esterházy-kincstár gazdagon dísztett dolmányai közül is kitűnik barokk pompájával a vörös atlaszselyemből kézült öltözet, amelyet plasztikus paszománymunka, arany és ezüst levél- és virágdekoráció borít. A dolmány egész felületét plasztikus, többféle vastagságú és technikai megoldású, aranyozott ezüst- és ezüst drótból és nemesfémszalagból kialakított paszománymunka borítja. Rendkívül változatos motívumai virágmintákból, csigavonalban hajló volutákból, levélformákból, sakkmintás és hálós kitöltésű felületekből komponálták.  Elejét fél szívet tartó fehér kezekből, a szíven és kézen ülő aranyszárnyú fehér galambokkal kirakott kapocspárok díszítik. Az öltözet záródásakor a kezek egymás felé fordulnak, a fél szívek eggyé válnak, a galambpár csókban egyesül. Ujjának hasítékát hasonló ornamensekből komponált, egyszerűbb változatú kapcsok zárják.

A dolmány vörös selyme és a kapcsok jelképrendszere egyértelműen esküvőre utal, ennek köszönhetően és az 1858-58-ben íródott inventárium sorai nyomán –Ein Kirschroter Braut Rock des Grafen Nicolas Esterházy, wailand Palatinus von Ungarn (Magyarország nádorának, gróf Esterházy Miklós nádornak cseresznyepiros vőlegényi dolmánya) - alakulhatott ki az a hosszan élő hagyomány, amely ezt a dolmányt Esterházy Miklós (1583-1645) nádor esküvői öltözetének tartotta. Esterházy először 1612-ben Dersffy Orsolyát, majd 1624-ben Nyáry Krisztinát vezette oltár elé.

Ennek a korai datálásnak ellent mondanak a dolmány aranyfonalas borításának a 17. század második feléből származó analógiái, a kincstár további négy dolmányának azonos mérete és a 17. századi szabásmintakönyv ábráival megegyező szabásmódja is. Ezek alapján valószínűsíthetjük, hogy ezt a pazar módon megmunkált ruhadarabot Esterházy Pál nádor viselte 1682-ben, második házasságkötése alkalmából, amikor Thököly Évát vette feleségül.