Jászai Mari; Krippel, színésznő (Ászár, 1850. február 24. – Budapest, 1926. október 5.)

1866-ban a Győrből Székesfehérvárra tartó vándortársulat után szökött, s kardalos lett. Rövid ideig Bényei István igazgató társulatában is működött. 1867-től 1869-ig a Budai Népszínházban játszott. Itt ismerkedett meg első férjével, Kassai Vidorral. 1868-ban még együtt szerződtek Kolozsvárra, de csakhamar elváltak. 1872-ben a Nemzeti Színház Laborfalvi Róza szerepkörére szerződtette. Meghatározó színészegyénisége lett a Paulay-gárdának, kiemelkedő alakításaival hozzájárult, hogy a Nemzeti Színháznak ezt az időszakát aranykorként emlegessék.

Az 1892-es bécsi vendégjátékon ő aratta a legnagyobb sikert. 1900-ban egy évadot a Vígszínházban töltött. 1901-ben visszatért a Nemzeti Színházba. 1893–94-ben a színiakadémián drámai gyakorlatot tanított. Kiváló versmondó volt, a leggyakrabban Petőfi Sándor költeményeit szavalta. A századvég romantikus-patetikus stílusának kimagasló képviselője. Gyönyörű hangjával, kifejező játékával, szoborszerű mozdulataival, gazdag mimikájával a görög tragédiákat, Shakesperae, Racine és Grillparzer műveit is élettel töltötte meg. Nem idegenkedett a modern művek eljátszásától sem; Ibsen nőalakjainak megformálását is izgalmas feladatnak tekintette. Tragikai szerepeit tudatos történelmi, művészettörténeti tanulmányokat folytatott, a legapróbb részletekig kidolgozta.

Díjak, elismerések: A Nemzeti Színház örökös tagja (1901), a Petőfi Társaság tiszteletbeli tagja (1909), Greguss-díj (1919).

Fontosabb szerepei: Goneril (Shakespeare: Lear király); Lady Milford (Schiller: Ármány és szerelem); Erzsébet (Schiller: Stuart Mária); Margit királyné (Shakespeare: III. Richárd); Lady Macbeth (Shakespeare: Machbeth); Gertrud (Shakespeare: Hamlet); Antigoné (Szophoklész: Oidipusz Kolonoszban); Volumnia (Shakespeare: Coriolanus); Mirigy (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde); Erzsébet (Schiller: Don Carlos); Éva (Madách Imre: Az ember tragédiája); Stuart Mária (Schiller); Elektra (Szophoklész); Iokaszté (Szophoklész: Oidipusz király); Sappho (Grillparzer); Magda (Sudermann: Otthon); Ella (Ibsen: John Gabriel Borkman); Phaedra (Racine); Léna (Verga: A farkas); Iréne (Herczeg Ferenc: Bizánc); Alvigné (Ibsen: Kísértetek).

Filmjei: A tolonc (1914); Bánk bán (1914).

Fontosabb művei: Tükröm (1909); Színész és közönség (1918); Jászai Mari emlékirata (sajtó alá rendezte Lehel István); Jászai Mari levelei (Kozocsa Sándor, 1944); Jászai Mari írásai (szerkesztette Debreceni Ferenc, 1955).

Irodalom: Rakodczay Pál: Jászai Mari mint Elektra (1891); Bródy Sándor: Színésznők (1905); Szász Károly: Színésznők. (1927); Lehel István: Jászai Mari utolsó szerepe (1931); Rédey Tivadar: Kassainé ifjasszony (1935); Ráskai Ferenc: Áram a tengerben (1938); Cenner Mihály: Jászai Mari (szerepkatalógus, 1957); Kárpáti Aurél. Jászai Mari (Nagy magyar színészek. Szerkesztette Gyárfás Miklós és Hont Ferenc, 1957); Péchy Blanka: Jászai Mari (1971); Földes Anna: Így élt Jászai Mari (1981); Földes Anna: Jászai Mari és a magyar színház (1983).