József Attila, költő (Budapest, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.)

A modern magyar irodalom talán legnagyobb hatású költője. Budapesten, a Ferencvárosban született munkás szülők gyermekeként. Apja elhagyja a családot, a két kisebb gyermeket az anya nevelőszülőkhöz adja. Tizennégy éves korában anyját is elveszíti, neveltetéséről a későbbiekben nővére férje gondoskodik: Makóra küldi gimnáziumba, majd szegedi, bécsi, párizsi, budapesti egyetemi tanulmányit is támogatja. Tizenhét éves korában a Nyugat közli első verseit. Öt évvel később Szépség koldusa címmel megjelenik első verses kötete, melyet haláláig újabb hat követ. Szerkeszti a Szép Szó című folyóiratot. 33 éves korában, Balatonszárszón egy tehervonat kerekei alatt leli halálát 1937. december 3-án.

Költészetét a lírai modernség második hullámához sorolják, amely az avantgárd hanyatlása után, a húszas évek második felében veszi kezdetét. József Attila a kor legmodernebb törekvéseit, az egzisztenciális bölcselet gondolatiságát, a pszichoanalízis személyiségképletét, az einsteini világkép következményeit, s formai szempontból az avantgárd örökségét a hagyományos formák tiszteletével, a folklór különféle rétegeinek, a villoni költészetnek, az antikvitás műfajainak és verstani követelményeinek vállalásával egyezteti össze.

1927–1937-ig tartó korszakának kezdetén felismerhető egy rövid, „mallarméi pillanata”, amikor a poésie pure híve lesz, és a ’tömény vers’ megalkotására tesz kísérletet. A műalkotást a világmindenség kicsinyített másának tekinti, s világmodell-szerű költemények kerülnek ki a keze alól (Medáliák). Bár eltávolodik ettől a költői programtól, de pályája végéig megőrzi az abszolút költészet magas igényét. A magyar történelmi helyzet egy radikális történelmi-társadalmi átalakulás esélyével kecsegteti a kor magyar írástudóit. József Attila is a történelmi cselekvés szolgálatába kívánja állítani költészetét (Munkások). A cselekvés és a tudatosság hirdetése a realitás kemény rajzát (A város peremén), a meggyőzést célzó lendületes retorikát hozza be költészetébe.

A történelem alakulása nem igazolja a hozzá fűzött reményeket. József Attila pályáján elkövetkezik a tétlenség (Reménytelenül), az elmagányosodás (Kész a leltár), elkomorodás és egyben a gondolati elmélyülés ideje (Eszmélet). A pátosz eltűnik, a személyesség háttérbe szorul (Költőnk és kora). Sorra születnek műhelyében a tragikus önszemlélet és a számvetés (Tudod, hogy nincs bocsánat), a lét végső kérdéseivel való szembenézés versei (Ime, hát megleltem hazámat). Utolsó éveiben egy korszerű, romantikán túli önelemző-vallomásos (Talán eltűnök hirtelen) líra kibontakozása veszi kezdetét. Kései költészetében domináns szerepet kap a bűn, a magány (Az isten itt állt a hátam mögött), a kiszolgáltatottság problémája.

Ajánlott vers: Eszmélet

http://mek.oszk.hu/00700/00708/html/kolto00000/kotet00001/ciklus00443/cim00444.htm

Ajánlott esszé: Az Istenek halnak, az Ember él