Kapuívmező Krisztus és két donátor alakjával Szentkirályról, 1230 körül;

Fehér márvány; magasság: 67 cm, szélesség: 120 cm, vastagság: 25 cm

A közel félköríves kőlap eredetileg bélletes kapu ívmezeje lehetett. Az erősen mélyülő, szemcsézett háttér előtt szinte kerek szoborként hatnak az erőteljes plaszticitással formált, magas domborművű figurák. Középen Krisztus alakja trónol, feje mögött kereszttel díszített dicsfény korongja lebeg. Jobb kezét áldásra emeli, balját köpenye öblében nyugtatja, könyvet szorítva magához. Jobb oldala felől fél térdre ereszkedő donátor figurája látható, egy világi öltözéket viselő férfi, aki kezében templommodellt tart. A másik oldalon, Krisztus balján hosszú ruhás nőalak térdel, kezében edénnyel, amely az egyháznak adományozott liturgikus használati tárgyat – kelyhet vagy keresztelőmedencét – jelképezi.

A dombormű – legkorábbi, 19. század közepi adatunk szerint – egy Szombathely melletti (ma már a várossal egybeépült) kicsiny falu, Szentkirály plébániatemplomának kapuja fölött helyezkedett el. Bár ekkor már nem illeszkedett középkori építészeti összefüggésbe, hanem másodlagos helyen volt, a kiemelkedő kvalitású faragvány eredeti helyét valahol a közelben kell keresnünk. Anyaga fehér márvány, amelyen ókori tagozatok nyomai is felfedezhetők – a kőtömb tehát valamely igényes római építmény romjaiból származott. Ilyen a környéken nem kevés állt, hisz a középkori Szombathely az antik Savaria – Pannonia egyik jelentős városa – helyére települt.

A zömök arányú, mégis erőteljes mozdulatú figurák kialakítása, a vaskos testformákat finoman redőződő ruhákba burkoló szobrászi manír társtalannak mondható a magyarországi emlékanyagban. A mű stiláris párhuzamai Észak-Itáliába vezetnek, a késő román kori szobrászat egyik meghatározó alakjának, Benedetto Antelaminak a környezetébe. A parmai székesegyház és a keresztelő kápolna (Battistero) szobrain tűnnek fel technikailag is hasonló részletmegoldások. Az itáliai hatás azonban aligha érvényesült nálunk közvetlenül, hanem csak több állomáson keresztül juthatott el Nyugat-Magyarországra.