Kempelen Farkas, feltaláló (Pozsony, 1734. január 23. - Bécs, 1804. március 26.)

Kempelen Pozsonyban és Győrben járt iskolába, és a bécsi egyetemen hallgatott filozófiát és jogot. Az egyik legkiválóbb tudós lett az akkori Habsburg birodalomban. Kempelen a királyi magyar udvari kamarában, Pozsonyban kezdte szakmai pályáját, ahol az 1760-as években titkári pozíciót töltött be, udvari kamaratanácsosi rangban. Ebben a tisztségében többek között a manufaktúrák és mezőgazdasági birtokok felügyeletével, a Bánát betelepítésével és a sóbányák felügyeletével volt megbízva. Mint a bánáti intézménybizottság (Einrichtungskommission) vezetője, 1770-ben részletes beszámolót nyújtott be a tartományi és bányaintézményekről. 1777-ben megbízták a nagyszombati egyetem Budára költöztetésével. Kempelen 1786-tól 1798-ig udvari tanácsosként szolgált az egyesített magyar-erdélyi udvari kancellárián.

Legnagyobb sikereit Kempelen a mechanika és az automata-építés terén érte el. Legismertebb szerkezetei közé tartozott egy szökőkút a schönbrunni császári kastélyban és a pozsonyi vár számára készített bonyolult szivattyúrendszert. Az 1780-as években tervezte a Nemzeti Színház épületét Budán, és szerkesztett egy írógépet vakok számára való billentyűzettel.  

Híres 1769-ben lett sakk-automatájával. Ez egy életnagyságú törököt formázó baba volt, amely egy sakktáblával ellátott asztal mögött ült. Az asztalban költséges kerékrendszer volt elhelyezve, amelyet Kempelen be is mutatott. Ez komplex mechanika látszatát keltette, amelynek rendszere csodálatot váltott ki. Ugyanakkor Kempelen a szerkezet belsejében egy embert rejtett el, aki a szerkezetet irányította. Ezzel az „automatával” Európa több nagyvárosában járt. Az 1790-es évek elején II. Frigyes porosz király megvette a sakk-automatátt, ami végül egy philadelphiai múzeumba került, ahol 1854-ben elégett.

1769-től dolgozott Kempelen több mint 22 évig egy „beszélőgépen”. Csak harmadik, 1791-ben elkészült modellje működött rendesen. Egy fujtató és egy fából készült rezgőtér a hangképzéshez szükséges gégefővel, hangréssel (glottisz) és nyelvvel együtt tudta utánozni az emberi beszédet. Kempelen „beszélőgépe” 1906-ig a Bécsi Zenekonzervatóriumban volt, amely az újonnan alapított müncheni Deutsches Museum-nak engedte át.

Építészként is tevékenykedett, többek között ő építette újjá a budai Vár egyes részeit és tervezte meg a Várszínházat.