Kozma László, mérnök (Miskolc, 1902. november 28. - Budapest, 1983. november 9.)

Középiskolásként Szolnokon tanult, majd a Műegyetemre jelentkezett, ahova zsidó származása miatt nem vették fel. 1921-ben az Egyesült Izzóban helyezkedett el villanyszerelőként, majd munkahelye támogatásával a brnói német műegyetemen diplomázott villamosmérnökként. 1930-tól 1942-ig a belgiumi Antwerpenben a Bell cég munkatársa, számos telefonberendezésekkel és számológépekkel kapcsolatos szabadalma van, többek között a távoli munkaállomásról működtethető számológép megvalósításán dolgozik. Munkája során nagy ismeretanyagra tesz szert a telefonközpontok terén.

1945 és 1949 között a Standard Villamossági Rt műszaki igazgatója, vezető szerepe van a távbeszélő hálózat újjáépítésében, amiért 1948-ban Kossuth-díjat kap. 1949-ben egyetemi tanárnak nevezik ki, és az újonnan alapított vezetékes híradástechnika tanszék vezetésével bízzák meg.

Nem sokkal később mint Standard-munkatársat koncepciós perben elítélik, éveket tölt börtönben. (Megrendítő börtönnaplója jóval a rendszerváltás után „Egy Kossuth-díjas börtönévei“ címmel jelent meg.)

Az '50-es évek második felében újra zavartalanul alkothat a Műegyetemen, ahol 1958-ra megépíti az ország első elektromechanikus, jelfogós, még nem Neumann-elvű számítógépét, a MESZ-1-et.

1964-ben nyelvstatisztikai automatát dolgozott ki. 1960 és 1963 között a Műegyetem Villamosmérnöki Karának dékánja. 1961-ben az MTA levelező, 1976-ban rendes tagja.

Kozma László a telefonközpont-technika egyik virtuóza volt. Számos javaslatot dolgozott ki a hazai telefonhálózat fejlesztésére, a crossbartechnika bevezetésére. Legendás pedagógusként és a magyar informatika úttörőjeként vált halhatatlanná.