Származás: Magyarország vagy Nürnberg; 1480 körül

Gyűjtemény: Iparművészeti Múzeum; Ltsz.: E 59.1.

Aranyozott ezüst, trébelt és cizellált; a köriratos címerek beágyazott zománcos díszítésűek. m.: 77,5; talp átm.: 22 cm.

A kulacs alakú díszedény nyolckaréjos talpa hólyagosan domborított talpmezőkkel, valamint hullámos-halhólyagos díszítésű, áttört talpsávval kialakított. Magas, bordázott szárát felül hat gótikus levélből kialakított plasztikus szárgallér övezi. A lapos, kerek edénytest elő- és hátoldalán trébelt, bordázott hólyagmotívumok összefüggő koncentrikus mustrát képeznek, melyet kúszólevelekből megformált kerek ornamens keretel. A peremet díszítő abroncson hasonló motívumok, ezt négy, szögletes kengyel tagolja. Az edénytest centrumában, az elő és hátoldalon egyaránt, forrasztással utólag felerősített kerek ornamens látható: gróf Esterházy Miklós nádor zománcozott címerét ábrázolja és köriratában az ő nevét és titulusait tünteti fel: C(omes) NICO(laus) ESTERHAZI REG(ni) HUN(gariae) PALATINUS EQUES AUREI VELLERIS 1642 (Esterházy Miklós gróf, Magyarország nádora, az Aranygyapjas rend lovagja). Az ezt keretelő ornamens motívumai, az ágcsonkos pálcatagok és angyalfők, az edénytest középső-felső részén ismétlődnek. A felnyitható fedelet két, álló levélsoros pártázat koronázza, és a feliratos-évszámos zománcozott Esterházy-címer egy harmadik, kisebb méretű variánsa díszíti

A díszkulacs egy különleges, meglehetősen ritka tárgytípust képvisel, mely Közép-Európa késő gótikus ötvösművészetének kiemelkedően értékes alkotása. E tárgytípusnak ugyanis a 15. század harmadik harmadából jószerint ez az egyetlen s kétségkívül a legimpozánsabb fennmaradt, ma ismert darabja. Datálását illetően a szakemberek lényegileg egyetértenek, a tárgy lokalizálásának kérdésében viszont kevésbé: egyes kutatók nürnbergi ötvösműhelynek tulajdonítják, mások úgy vélik, hogy Magyarországon kellett születnie.

A kérdés bizonyára könnyebben eldönthető lenne, ha a tárgy eredeti állapotában állna előttünk. Erről azonban nincs szó. Azt a kerek ornamenst -vélhetően címert vagy emblémát- ugyanis, amely az edénytest középpontját az elő- és hátoldalon eredetileg díszítette, utóbb eltávolították, s a helyére egy ma is látható, „új” díszítőtagozatot forrasztottak, erre az átalakításra 1642-ben került sor. Ez utóbbi évszám minden bizonnyal arra utal, hogy a pompás műalkotás a jelzett évben, azaz 1642-ben került Esterházy Miklós nádor tulajdonába. Megszerzésének körülményeiről nincsenek pontos információink, az azonban bizonyítottnak látszik, hogy a díszedényt a 16. század óta Magyarországon őrizték. 1593-ban egy tekintélyes magyar főúr, Forgách Imre (1540-1599), Trencsén grófja tulajdonában volt.

A ma ismert források közül elsőként az az inventárium említi a műtárgyat, amely röviddel Miklós nádor halála után, 1645 novemberében készült az akkoriban a fraknói várban őrzött műkincsekről: „egy öregh gerezdes holyagos kerekded magos lábas Palaczk”. Az 1660-as évek közepétől fokozatosan jelentkezik az eleinte idézőjelbe tett, később anélkül használt „Mátyás Kulacs”, illetve „Mátyás-kulacs” elnevezés. Kiemelkedő kvalitása egyáltalán nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy az impozáns darab egykor Mátyás legendásan gazdag kincstárát gazdagította. Ezt a feltételezést semmilyen, ma ismert adat nem támasztja alá.