Magyar Zoltán (Budapest, 1953. december 13. - )

Legnagyobb sikerei:

• a lólengés kétszeres olimpiai bajnoka (Montreal, 1976, Moszkva, 1980),
• háromszoros világbajnoka (Várna 1974, Strasbourg, 1978, Fort Worth 1979)
• háromszoros Európa-bajnoka (Grenoble, 1973, Bern, 1975, Vilnius, 1977),
• Világkupa-győztes (London, 1975; Sao Paolo, 1978) és
• Universiade-győztes (Szófia, 1977).

1971 és 1980 között a válogatott keret tagja volt. Három olimpián vett részt. Sokszoros magyar bajnok, húsz mesterfokú bajnokság győztese. 1973 és 1980 között minden évben elnyerte az év tornásza címet, három alkalommal választották az év sportolójának (1974, 1978, 1980). Az FTC örökös bajnoka.

A lólengés sportág megújítója. Nevéhez fűződik az orsó, a szökkenő, illetve a Magyar-vándor elem bemutatása. Hivatalos világversenyen senki sem tudta legyőzni lólengésben.

A Budapest Sportcsarnokban 1982-ben nemzetközi tornagálát rendeztek a tiszteletére. 1979-ben edzői diplomát szerzett a Testnevelési Főiskolán. 1985-ben végzett az Állatorvostudományi Egyetemen, Budapesten. Győrben kezdte orvosi pályáját, majd Pestlőrincen dolgozott, mint körzeti orvos. 1992-től magánorvos. 1986 és 1989 között a Magyar Olimpiai Bizottság alelnöke volt. 2009-ben a MOB elnökségi tagja, az Emlék- és Hagyományőrző Bizottság vezetője és a Magyar Olimpiai Akadémia alelnöke lett. 2011 januárja óta a Magyar Torna Szövetség elnöke. A Mező Ferenc Közalapítvány kuratóriumának tagja.

Díjak, kitüntetések: a Minden Idők Legjobb Magyar Sportolói Egyesület alapító tagja (1991), Magyar Örökség-díjas (1997). 2001 óta a Magyar Országos Tornaegyletek Szövetségének tiszteletbeli elnöke.