Martinek János (Budapest, 1965. május 23. - )

Legnagyobb sikerei:

• az öttusa kétszeres olimpiai bajnoka (Szöul, 1988 - egyéni, csapat) és bronzérmese (Atlanta, 1996 - egyéni),
• négyszeres világbajnoka (1987 - csapat, 1989 - csapat és váltó, 1994 - váltó),
• egyéni bronzérmese (1994),
• Európa-bajnoka (1991, váltó).
• Összetett Világ Kupa 1. (1993. - egyéni).
• Kétszeres junior világbajnoki ezüstérmes (1984, 85 - csapat),
• Ifjúsági Barátság Verseny 2. hely (1984 - csapat).
• Hatszoros felnőtt magyar bajnok (egyszer egyéniben, 5-ször csapatban),
• ifjúsági csapatbajnok (1983).
• Válogatott (1984-98).
• Párbajtőrvívásban: csapatbajnok (1993).

Gyermekkorában két évet tornázott a Spartacusban, de adottságai miatt sportágat váltott. Egy iskolai úszóversenyen figyeltek fel rá, és háromtusázni hívták. Később lett öttusázó. Nevelőegyesületét edzőjével, ifj. Benedek Ferenccel és több társával együtt elhagyta, és a Budapesti Honvédba igazoltak. Villanyszerelői szakmunkásvizsgát tett és a Magyar Néphadsereg Térképészeti Intézetében kezdett dolgozni. Sorkatonai ideje alatt sportteljesítménye jelentősen javult, így leszerelése után sportállást kapott. Egyéni magyar bajnoki győzelmét (1987) követően került a válogatott csapatba (Mizsér Attila, Fábián László, Martinek János), együtt világbajnokságot és olimpiát is nyertek (1988).

Az 1987-es moulins-i vb-t tartja pályafutása legnagyobb sportsikerének, amikor rossz kezdés után a csapat - megmutatva egységét és klasszisát - végül aranyérmet szerzett. Szöulban, szintén rossz kezdés után, élete legjobb lövészetével,  a futásban már biztos esélyesként győzött egyéniben. Az egyéni győzelmet a ’89-es budapesti vb-n nem sikerült megismételnie, a túlzott feszültség hátráltatta a versenyzésben. Barcelonába súlyos tüdőgyulladása  miatt nem jutott ki. Atlantában egyedül neki sikerült magyar öttusázóként érmet szereznie. A sydneyi olimpiára is készült, de sérülései miatt erre már nem volt lehetősége, így visszavonult. Legkedveltebb versenyszáma a lovaglás, kedves lova egy „Our” nevű angol telivér volt.

Hosszú ideig tartozott a Néphadsereg, majd a Magyar Honvédség állományába (legmagasabb beosztása: őrnagy), ahol sportügyekkel foglalkozott (2003-ban leszerelt). Jelenleg a Zuglói Sportközpont és Pedagógiai Szakszolgálat intézmény vezetője. Emellett öttusa versenybíró.

TF-en szerzett öttusa szakedző diplomát és tanári kiegészítő képesítést (2001).

A Magyar Diáksport Szövetség alelnöke. A Nemzetközi Diáksport Szövetség tagja.

Díjak, elismerések: Az év öttusázója (1988, 94, 96), Az öttusa sport örökös bajnoka.