Származás: 16. század eleje

Gyűjtemény: Iparművészeti Múzeum; Ltsz.: 52.2682

Egykor lazacszínű, mára barnásra fakult, ezüstdróttal (skófium) lanszírozott selyemszövet; bélése új, zöldes atlaszselyem; körben vörös damasztsáv kereteli; aranyszínű fémfonalból kötött gombokkal és pánttal záródik. H: 95 cm.

A kincstár egyik legkorábbra datált mentéjét Esterházy Pál apja, Miklós nádor kincstárából örökölte. A nevezetes darabot először „Oláh Miklós gyermekmentéjével” együtt említik és I. (Hunyadi) Mátyás királyhoz (1143-1490) kötik az 1685-ben írott inventárium szerzői: Az ki között van egy Feiér galléros mente, ki Matyás királyé volt… Feltehetően Esterházy Pál herceg invenciója volt ez is, hogy kincstárát még „veretesebbé” tegye. A tudományos kutatás kétkedései ellenére a mente a 19. század második felében és a 20. században többször is kiállításra került mint Mátyás eredeti ruhadarabja.

A későbbi leltár csupán egy fiktív (1465-ös) évszámmal egészítette ki a korábbiakat, majd a 19. és 20. században, selyemszövetének jellegzetességeit és mustráját a hasonló darabokkal összevetve úgy vélték a kutatók, hogy a 16. század elején készült.

Az öltözet szabásának sajátosságai, a hosszú, az öltözék aljáig érő sípujjak és a különleges, lefelé keskenyedő hátoldal is erről árulkodik. Az elejénél mintegy 20cm-rel túlnyúló hátszabással találkozunk a magyarországi emlékanyagban is. Így készültek egyebek között a sárospataki plébániatemplom 16. századi leletegyüttesének dolmányai

16. századi készítéséről tanúskodik az egykor világos piros színű, mára barnásra fakult mente selyemszövetének jellegzetes, harmonikusan megkomponált mintázata is. Csúcsovális mezőiben kétféle mustra váltakozik: gerezdes vázából kinövő, felhasadt gránátalmák, a másikban csiszolt köves gyűrű fog közre egy akantuszlevelektől övezett gránátalmát. A gyűrű a Medici-család emblémája volt, majd a selyemszövetek jól komponálható elemévé vált a 16. század elején.