Misztótfalusi Kis Miklós, nyomdász (Alsó-Misztótfalu, 1650. - Kolozsvár, 1702. március 20.)

Tótfalusi Kis Miklós nyomdász, a hazai könyvművészet első képviselője, a betűmetszés mestere. Az elemi iskolát Nagybányán végezte, majd a nagyenyedi kollégiumban bölcsészetet és református teológiát tanult. 1677-től 1680-ig Fogarason iskolamesterként tevékenykedett, majd 1680 októberében püspöki megbízásból Hollandiába ment, hogy az ott nyomtatás alatt lévő magyar nyelvű Biblia helyesírására felügyelje, és tanulmányait folytassa. A teológia helyett a nyomdászat kezdte el foglalkoztatni, s az amszterdami Blaeu-nyomdában művészi fokon elsajátította a betűmetszés és a könyvnyomtatás mesterségét.

Pár évre rá saját vállalkozásba kezdett. Nyomdája igen hamar virágzásnak indult, és sok megrendelést kapott. Főleg Európából érkeztek megrendelései, de metszett héber, görög, örmény betűket is, sőt ő készítette el az első grúz nyomtatott ábécét. Betűminta-lapja 1686-1689 között nemzetközi mércével mérve is jelentős volt. A XX. század közepén derült fény arra, hogy az évszázadokon át Európa-szerte kedvelt „hollandi antikva” betűtípus, amelyet addig Anton Jansonnak tulajdonítottak, Tótfalusi Kis Miklós alkotása.

Jelentős vagyonának nagy részét a magyar nyelvű bibliakiadás költségeire fordította. A hiteles héber és görög kiadással való összevetés és a bibliakritkai munkák tanulmányozása után nekifogott a fordítási és ortográfiai hibákat tartalmazó magyar kiadás javításának. Nemcsak szép könyvet szeretett volna kiadni, hanem hibátlan és tökéletes szövegű magyar bibliát akart létrehozni. Mint teológus és nyelvész sokat javított a szövegen, s ebben segítségére volt több, Hollandiában tanuló magyar diák is. A javítási munkálatok híre Magyarországra is eljutott. Azzal vádolták, hogy meghamisítja a Bibliát. Misztótfalusi azonban hajthatatlan volt, így még nagyobb lelkesedéssel végezte a munkáját. A magyar nyelvű Biblia első példányát hazaküldte, s a gyönyörű és hibátlan könyvet mindenki elragadtatással fogadta.

1689-ben felszámolta virágzó amszterdami műhelyét, és nyomdaalapítási tervvel visszatért Erdélybe. Első lépésként felújította a református egyház kolozsvári nyomdájának több helyről származó betűkészletét. A nyomdaalapítás azonban igen lassan haladt. Hazaérkezése után csaknem tíz évvel került le a nyomdaasztalról az első kiadvány. Kolozsvári évei alatt több, mint 80 művet jelentetett meg, amelyek minőségükben messze kiemelkedtek a korabeli nyomtatványok közül. Lektori, kiadói munkásságával, polgári öntudatával kivívta az egyházi értelmiség éles támadásait. A meghurcoltatásba belebetegedve 1702. március 20-án hunyt el Kolozsvárott.