Színes, magyar rajzfilm, 1960
Készítette: Macskássy Gyula, Várnai György

A magyar rajzfilm legismertebb alkotópárosának, Macskássy Gyulának és Várnai Györgynek korszakos filmjével, A ceruza és a radírral egy időben készült a Párbaj (munkacímén A tudós és Mars). A filmben a modernkori haladás szellemének szuperhőse, a Tudós egynéhány természettudományos képlet bevetésével ártalmatlanítja a gondolkodásában s megjelenésében is anakronisztikus Marsot, a háború barbár istenét. A film az értelem és a maradiság, a haladó tudomány és a háborúskodás párviadalában a kor politikai kulcskérdése, az atomenergia rettegett újbóli katonai felhasználása helyett annak pozitív teremtőereje mellett teszi le a voksát. Ezt a meglehetősen közhelyes, ámde a korszak közéletének aktuális alaptételét az elvont szimbólumok szellemes képi, metaforikus kifordításával sikerül a filmnek – máig szórakoztató módon – ellenpontoznia (pl. a zárójelenetben a Tudós úgy semmisíti meg Marsot, hogy zárójelbe teszi, majd önmagával elosztja).

Míg Mars kezében a két lábon járó atomocska a varjakból rakétát, a körtéből kézigránátot, rozsdás ágyúból pedig rakétakilövőt varázsol, addig a korszak magyar játékfilmjeiből is ismert pozitív mérnök–értelmiségi figura, a Tudós kezében a megszemélyesített atomenergia a kidobott kályhát hősugrázóvá, a füstölő gyártelepet elektoromos gépparkká változtatja. Mars élesre töltött fegyvereit pedig rombolás helyett szép sorban hétköznapi használati tárgyakká formálja: az ágyúból daru, aknavetőből teleszkóp, kézigránátból kakukkos óra lesz.

Érdekes módon a Párbaj eredeti szinopszisában Mars helyett még egy rabló ejtette zsákmányul a Tudóst segítő atommagot (A tudós és az atom). A katonai hadviselést jelképező ókori istenség A Tudós és Mars címet viselő irodalmi forgatókönyvben jelent csak meg. Mars alakja, mint azt az elkészült film is bizonyítja, jóval gazdagabb aktuálpolitikai asszociációkat kelt, mint egy jött-ment tolvaj, ezáltal a Párbaj a korszak elismert, a nemzetek békés egymásmellett élését plakátszerűen hirdető animációs filmek sorába illik (pl. Jiří Bredecka: Vigyázat! [Pozor!, 1959]; Břetislav Pojar: Bombamánia [Bombománie, 1959]; Vatroslav Mimica: Happy End [1958]; John Hubley: Az üreg [The Hole, 1962]; Walerian Borowczyk: Renaissance [1963]; Norman McLaren: Szomszédok [Neighbours, 1952].)

A humanisztikus elköteleződésű Párbaj akár egy nemzetközi pacifista szervezet megbízására is készülhetett volna, és noha nem így történt, utat nyitott a nemzetközi társadalmi szervezetek Pannónia Filmstúdióval kötött megrendeléseinek. Az 1, 2, 3 – A számok története megrendelője az UNESCO, a Kis ember, nagy városé (munkacímén Urbanizáció) a WHO volt. Előbbi az algebra kialakulásának története, a Keletet és Nyugatot összekötő matematika nyelvének apoteózisa, utóbbi az urbánus lét élhetőbbé tételére kidolgozott, a köz érdekét szolgáló megoldási javaslat. Macskássyék készítettek az UNESCO részére más filmtervet is, amely végül sajnos nem valósult meg. A Minden harmadik ember... munkacímmel írt forgatókönyv (é.n.) az analfabétizmus ellen fogalmazódott meg.

(Orosz Anna Ida)