Prielle Kornélia; Priel Antónia, színésznő (Máramarossziget, 1826. június 1. – Budapest, 1906. február 25.)

Pályáját édesanyja korai halála után 1841 nyarán Tóth István társulatában kezdte; Szatmáron lépett fel először. Ezt követően Kilényi Dávid együttesével járta Erdély városait. 1844-ben Szigligeti Ede a Nemzeti Színházhoz szerződtette. 1845–1846-ban Debrecenben, 1846-ban Kolozsvárott, 1847-ben Pozsonyban, Székesfehérváron, Nagyszebenben játszott. 1848–1849-ben Feleky Miklós igazgatóval az erdélyi városokat járta.

1852-ben Eperjesen, Kassán, Miskolcon; 1853-ban Latabár Endre együttesével Székesfehérváron és Győrben; 1856-tól Gyulay Ferenc, Hegedűs Lajos, Havi Mihály és Miklósy Gyula társulatában kapott szerepeket. 1859. április 25-én ismét a Nemzeti Színház szerződtette, ahol haláláig játszott. Szívesen vendégszerepelt vidéken. 1846-ban Debrecenben Petőfi Sándor feleségül kérte, s csak azzal hiúsult meg a házasság, hogy a pap nem eskette meg őket sebtében. 1847-ben férjhez ment Szerdahelyi Kálmánhoz, akitől 1849-ben elvált. Ekkor a földbirtokos, huszárkapitány Hidassy Eleknek lett a felesége, majd újra Szerdahelyinek esküdött örök hűséget.

Ereiben francia emigránsok vére folyt, s játékában is érezhető volt a francia elegancia. A francia polgári szalondarabok tökéletes tolmácsolójaként aratta legnagyobb sikereit; különösen férjével, Szerdahelyi Kálmánnal alkotott tökéletes párosáért lelkesedett a közönség. Csiky Gergely vígjátékaiban is kiváló alakítást nyújtott. Nem külső hatásokkal dolgozott; az ihletet mindig tudatosság kísérte.

Díjak, elismerések: A Nemzeti Színház örökös tagja (1881).

Fontosabb szerepei: Lizi (Szigligeti Ede: Zsidó); Cordelia (Shakespeare: Lear király); Melinda (Katona József: Bánk bán); Gauthier Margit (ifj. A. Dumas: A kaméliás hölgy); Margit (Feuillet: Egy szegény ifjú története); Lady Tartuffe (Girardin); Anna királynő (Scribe: Egy pohár víz); Adél (Hugó Károly: Báró és bankár); Elmira (Molière: Tartuffe); Erzsébet (Szigeti József: Rang és mód); Szedervári Kamilla (Csiky Gergely: A proletárok); Szerémi grófné (Csiky Gergely: A nagymama).

Irodalom: Greguss Ágost: Czigány. Prielle Kornélia (Greguss Ágost tanulmányai. II., Pest, 1872); Molnár György: Világos előtt (Szabadka, 1880); Kornélia. Ünnepi lap Szerdahelyiné Prielle Kornélia negyven éves jubileumára (szerkesztette Szabó Sándor és Szépfaludi Ö. Ferenc, 1881); Rakodczay Pál: Az élő legnagyobb magyar színésznő. Prielle Kornélia (Rakodczay Pál: Színpadi tanulmányok, 1881); Rakodczay Pál: Prielle Kornélia élete és művészete (1891); Salamon Ferenc: Prielle Kornélia a nemzeti színpadon (Salamon Ferenc: Dramaturgiai dolgozatok, 2, 1907); Színházi jubileumi album, 1857–1907 (szerkesztette Keresztessy Sándor, 1907); Szász Károly: Várszínházi emlékek (1921); Mályuszné Császár Edit: Egy színészházaspár élete. Szerdahelyi Kálmán és Prielle Kornélia (1956); M. Császár Edit: Szerdahelyi Kálmán és Prielle Kornélia (Nagy magyar színészek, szerkesztette Gyárfás Miklós és Hont Ferenc, 1957); Cenner Mihály: Prielle Kornélia (emlékbeszéd és adattár, 1957); Bálint Lajos: Egy színésznő háromszáz szerepe. Prielle Kornélia (Bálint Lajos: Karzat és páholy, 1967).