Semmelweis Ignác Fülöp, orvos (Budapest, 1818. július 01. – Bécs, 1865. augusztus 13.)

Semmelweis Ignác Semmelweis József fűszer-kiskereskedő és Müller Teréz ötödik gyermekeként látta meg a napvilágot. A Budai Egyetemi kir. kat. Gimnáziumban 1829-ben kezdte meg tanulmányait.

Miután 1835-ben befejezte a gimnáziumot, beiratkozott a Pesti Tudományegyetem kétéves bölcsészeti kurzusára. Apja akaratának engedelmeskedve 1837-ben jelentkezett a bécsi egyetem jogi karára, azonban még ebben az évben átiratkozott az orvosi karra. Egy év múlva visszatért Pest-Budára az egyetem orvosi karára, majd 1840-ben újra Bécsben tanult, ahol 1844-ben orvosdoktori diplomát szerzett. Botanikai doktori címe mellett szintén ebben az évben sebész- és szülészmesteri oklevelet is szerzett.

1846-ban tanársegédi állást kapott Klein professzor szülészeti klinikáján, a bécsi közkórházban (Allgemeines Krankenhaus).

Néhány hónappal később Breit orvostanár, akinek helyére korábban felvették, visszatért, s Semmelweis elveszítette állását. Angol nyelvórákat vett, és az Írországba való távozás gondolata foglalkoztatta, de visszahelyezték állásába, mivel Breit a Tübingeni Egyetem szülészeti tanszékének élére került. 1847-es itáliai (velencei) szakmai utazása után, fájdalommal értesült barátja-kollégája haláláról; Jacob Kolletschka boncolást követő vérmérgezésben hunyt el. Rájött, hogy az a betegség, amely barátja halálát okozta és az, amelyet gyermekágyi láz néven ismertek, azonos.

Felismerte, hogy a gyermekágyi lázat az orvosok okozták azzal, hogy boncolás után kézfertőtlenítés nélkül mentek át a szülészeti osztályra, és ott fertőtlenítetlen kézzel vizsgálták a várandós nőket. Világossá vált számára, hogy ez volt az oka annak, hogy a pusztán bábák és bábanövendékek által kezelt várandós nők körében sokkal ritkább jelenség volt a gyermekágyi láz, mint az orvosok és orvostanhallgatók által is kezeltek között. Több vegyszer kipróbálása után 1847 tavaszán a klórmeszet választotta fertőtlenítőszernek. Kötelezte az orvosokat, az orvostanhallgatókat és az ápolószemélyzetet a szülészeti osztályokra történő belépés előtti klóros kézmosásra, kötelezővé tette az egyes betegek vizsgálata közötti klóros kézmosást is. Jelentkezett is az eredmény: a gyermekágyi lázban elhaltak aránya az orvosok szülészeti osztályán kisebb lett, mint a bábák vezette osztályon.

1848 tavaszán Semmelweis több társával együtt tagja lett a bécsi forradalmi nemzeti gárdának.

1849. március 20-án Semmelweis tanársegédi megbízatása lejárt, s nem hosszabbították meg bécsi szerződését, így 1850 októberében hazatért, és 1851-től tiszteletbeli osztályvezető főorvosként irányította a pesti Szent Rókus Kórház szülészeti osztályát.

1855-ben a pesti egyetemen kinevezték az elméleti- és gyakorlati szülészet tanárává. 1857-ben a zürichi egyetem meghívta tanárnak, de inkább itthon maradt. Viszonylag késői családalapítása után leköszönt a szülészeti osztály vezetéséről, ahol hat év alatt egy százalék alá szorította módszerével a gyermekágyi láz okozta halandóságot.

1858-ban, barátja, Markusovszky Lajos biztatására, az Orvosi Hetilapban A gyermekágyi láz kóroktana címmel publikálta felfedezését.

1860-ban Bécsben adatta ki 1861-es évszámmal megjelenő, német nyelvű könyvét Die Aetiologie, der Begriff und die Prophylaxis des Kindbettfiebers (A gyermekágyi láz kóroktana, fogalma és megelőzése) címmel. Tanait, az osztályán gyakorlatban bizonyított hasznosságuk ellenére, ekkor még visszautasította az orvosi közvélemény.

Éppen ezért 1862-ben százoldalas, nyomtatott nyílt levélben fordult a szülészorvosokhoz.

1865 júliusában magatartásában az elmezavar jelei mutatkoztak, és július 31-én a bécsi elmegyógyintézetbe zárták, ahol augusztus 13-án meghalt.

Nemcsak mint szülészorvos, hanem mint sebész is kiváló tevékenységet folytatott, így hazánkban elsőként végzett petefészek-műtétet és másodiknak császármetszést. Hamvait felesége 1891-ben Budapestre hozatta családjának sírboltjába. 1965-ben új sírba helyezték szülőházának udvarán, mely jelenleg a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumnak ad helyet.