Sklenár János, mérnök, feltaláló (Budapest, 1884. június 13. – Budapest, 1954. május 9.)

Sklenar János a budapesti Műegyetemen szerezte gépészmérnöki oklevelét. Az első világháború alatt Fischamenden, a katonai légügyi motorkísérleti állomáson teljesített szolgálatot. Itt foglalkozott először a belső égésű motorok vezérlésének új megoldásaival. A szelep nélküli, úgynevezett gömbtolattyús motorok első kísérleti példányai már az 1920-as években biztató eredményeket mutattak. Hatásfokuk lényegesen jobb volt a hasonló méretű, hagyományos csillagmotorokénál.

Az itthoni kedvezőtlen gazdasági viszonyok valamint a munkája iránt tapasztalt érdektelenség miatt tíz évig külföldön, Németországban, Franciaországban és Svédországban dolgozott. Ezalatt is folyamatosan tökéletesítette gömbtolattyús vezérlésű motorját, és számtalan típusát készítette el 35-1000 lóerő közötti teljesítménnyel. A Sklenar-motorok működésének a lényege, hogy üzem közben nem csak a motor főtengelye, hanem a hengerek is forognak. A hengerfejeken csak egy nyílás van, ezen keresztül történik a szívás és a kipufogás. A motorral magas sűrítési viszony érhető el, termikus hatásfoka 25-30 százalékkal nagyobb volt, mint a hagyományos motoroké. Egyik konstrukciója 1936-ban a Francia Tudományos Akadémiától kitüntetést kapott.

A II. világháború kitörésekor hazatért, de ekkor a politikai helyzet, a háborús termelés nem kedvezett a további kísérleti munkának. 1945 után a Műegyetem műhelyében folytatta kutatásait, de munkáját tervei szerint már nem tudta befejezni. Motorjait a világ számos helyén, műszaki múzeumokban őrzik.