Somlay Artúr; Schneider, színész (Budapest, 1883. február 28. – Budapest, 1951. november 10.)

A Vígszínház színiiskolájába járt. Pályáját vidéken kezdte; 1900-ban Zsarnócán mint gyakorlatos színész működött, majd Kecskeméten (1900–1901), Pozsonyban (1901–1902), Zomborban (1902–1903), Kolozsvárott (1903–1904) és Debrecenben (1904–1905) játszott. 1905-ben a Vígszínházban, 1906-ban a Városligeti Színkörben vendégszerepelt. 1906–1907-ben Győrött, 1907-ben a Thália Társaság előadásain és a Fővárosi Kabaréban, majd Miskolcon; 1907–1908-ban a Magyar Színházban lépett fel. 1908–1921 között a Nemzeti Színház tagja volt. 1921–1922-ben Berlinben filmezett.

Ezt követően a Belvárosi Színházban (1922–1923, 1925, 1929–1930), a Magyar Színházban (1923, 1926, 1929, 1933), a Renaissance Színházban (1924–1926), a Vígszínházban (1927–1935, 1936–1944) és a Nemzeti Színházban (1935–1936) működött. 1925. júliusban a bécsi Kammerspiele színpadán, 1931-ben magyarországi és erdélyi városokban lépett fel alkalmi társulatával. Vendégszerepelt az Új Színházban (1929), az Andrássy úti Színházban (1923, 1928, 1930–1931), az Andrássy Színházban (1939), a Nemzeti Színházban (1942), az Új Magyar Színházban (1944). 1945-ben a Vígszínház és a Márkus Parkszínház szerződtette. 1946–1951-ben a Nemzeti Színház tagja volt. 1948-tól 1950-ig a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán színészmesterséget tanított.

Drámai művek és tragédiák hősszerepeit alakította, de társalgási színművekben és népszínművekben is sikert aratott. Játékát sodró lendület, hibátlan dikció, szenvedélyes gesztusok jellemezték. Nem elégedett meg a külsőségek pontos megrajzolásával, tüzetes lélekábrázolásra törekedett. 1912–1951 között számos filmben szerepelt, a rádióban és pódiumon is fellépett. Regény- és drámaírással is próbálkozott.

Díjak, elismerések: Kossuth-díj (1948, 1951), kiváló művész (1950), a Nemzeti Színház örökös tagja (1948).

Fontosabb szerepei: Horkay Feri (Herczeg Ferenc: A Gyurkovics lányok); Marcus Antonius (Shakespeare: Antonius és Kleopatra); Theseus (Shakespeare: Szentivánéji álom); Sári bíró (Móricz Zsigmond); Georges Duval (ifj. A. Dumas: A kaméliás hölgy); Mihály (Gárdonyi Géza: A bor); Rank (Ibsen: Nóra); Tiborc (Katona József: Bánk bán); Brendel Ulrik (Ibsen: Rosmersholm); Bolygó (Bródy Sándor: A dada); Edgár (Strindberg: Haláltánc); Henri (Géraldy: Szeretni); Oswald (Ibsen: Kísértetek); Hamlet (Shakespeare); Szakmáry Zoltán (Móricz Zsigmond: Úri muri); A színész (Molnár Ferenc: A testőr); Öreg Nagy István (Bródy Sándor: A tanítónő); Lala Kalil (Herczeg Ferenc: Bizánc); Csáky István (Kós Károly: Budai Nagy Antal); János mester (Márai Sándor: A kassai polgárok); Az Apa (Pirandello: Hat szerep keres egy szerzőt); Rendező (Wilder: A mi kis városunk); Jegor Bulicsov (Gorkij: Jegor Bulicsov és a többiek); Lear király (Shakespeare); Petur bán (Katona József: Bánk bán); Von Walter (Schiller: Ármány és szerelem).

Ismertebb filmjei: Ma és holnap (1912); Simon Judit (1915); A fekete szivárvány (1916); Farkas (1916); Fekete gyémántok (1917); A szerelem bolondjai (1917); Faun (1917); Az orvos titka (1930); Budai cukrászda (1935); Az új földesúr (1935); Piros bugyelláris (1938); Halálos tavasz (1939); Erzsébet királyné (1940); Fűszer és csemege (1940); Zárt tárgyalás (1940); Ma, tegnap, holnap (1941); Európa nem válaszol (1941); Magdolna (1941); Haláltánc (1941); A harmincadik (1942); Alkalom (1942); Szerető fia, Péter (1942); A Benedek-ház (1943), Féltékenység (1943); Gyanú (1944); Madách (1944); Valahol Európában (1947); Ludas Matyi (1949); Különös házasság (1951); Nyugati övezet (1951).

Műve: Veszedelem (dráma, 1908); A montecarlói kalandornő. Wolff Willyvel. (filmregény; 1923).

Irodalom: Major Tamás: Somlay Artúr (Színház és Filmművészet, 1951); Ribi Sándorné: Somlay Artúr (szerepkatalógus, 1957); Somló István: Somlay Artúr (Somló István: Kor- és pályatársak, 1968); Demeter Imre: Somlay Artúr (1972); Benedek András: Az utolsó európai bölény (Benedek András: Színházi műhelytitkok, 1985); Káich Katalin: Somlay Artúr, a pályakezdő színész (1999); Kocsis L. Mihály: Végszavazás a halállal (2002).