Székely Éva (Budapest, 1927. április 3. - )

Sokszoros világ- és Európa-csúcstartó. 1945 és 1956 között a válogatott keret tagja.

Neve 1947-ben vált országosan és világszerte ismertté, amikor ezüstérmes lett a monte-carlói Eb-n, háromszoros aranyérmes a párizsi főiskolai vb-n, kétszeres Grand Prix-győztes ugyanott, négyszeres győztes a Budapesten megrendezett Balkán Játékokon és hat magyar bajnoki címet szerzett. Az említett versenyeken a későbbi években is rendre kiemelkedő teljesítményt nyújtott. A pillangóúszás meghonosítója és első magyar bajnoka (1949) volt 100 és 200 m-en („Pillangókisasszony”).

Legnagyobb sikere az 1952-es helsinki olimpián szerzett aranyérme, 200 m mellúszásban. A BVSC-ben, majd az FTC-ben edző, 1969-től mesteredző volt. 1974-től az FTC örökös tagja, 1985 és 1989 között a Start SE társelnöke.

Sportpályafutását követően gyógyszerészként dolgozott, később a Testnevelési Főiskola Tudományos Kutatóintézetének munkatársa lett. Több szakcikke és kiadványa jelent meg. Legismertebb műve: Sírni csak a győztesnek szabad (Magvető, 1981.).

1976-től az Úszósport Hírességeinek Csarnoka (International Swimming Hall of Fame) tagja. 1981-től a Zsidó Sporthírességek Csarnoka (International Jewish Sports Hall of Fame) tagja. 1994-től a Minden Idők Legjobb Magyar Sportolói Egyesület alapító tagja. 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki. 2004-től a Nemzet Sportolója.

2005-ben Nemzetközi Fair Play életműdíjat vehetett át.