Takács Károly (Budapest, 1910. január 21. – Budapest, 1976. január 5.)

Legkiemelkedőbb eredményei: kétszeres olimpiai bajnok (London, 1948; Helsinki, 1952 - ötalakos gyorspisztoly, 2x30 lövéses verseny, 25m - Londonban világcsúccsal), világbajnok (Luzern, 1939 - gyorstüzelő pisztoly, csapatverseny).

Már gyermekkorában is szeretett célba lőni. 14 évesen a honvéd tiszthelyettes-képző iskolába íratták. Már sikeres sportlövő volt, amikor 1938-ban egy hadgyakorlaton történt gránátrobbanás során elveszítette a jobb kézfejét. Ezután hihetetlen akaraterővel megtanult a másik kezével lőni. Legnagyobb győzelmeit már bal kézzel aratta.

Olimpiai elsőségét kötelezőnek tekintette, a versenyek előtt levélben tett nyilatkozatot győzelméről. 1938 és 1960 között harmincötszörös magyar bajnok (egyéni: 13; csapat: 22), huszonhatszoros válogatott.

A második világháború idején frontszolgálatot teljesített.

Már aktív sportolói éveiben is szívesen foglalkozott az utánpótlás edzésnevelésével. Ezt a munkát haláláig folytatta. Legsikeresebb tanítványa Kun Szilárd, későbbi sokszoros válogatott, magyar bajnok és Európa-bajnoki bronzérmes, aki a helsinki olimpián a győztes Takács mellett ezüstérmes lett, valamint Hammerl László, olimpiai bajnok.

Alezredesi rangfokozatban nyugdíjazták. Sportlövészetet tanított a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián. A jogutód intézményben (Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem) a rendszerváltás után játékcsarnokot neveztek el róla, melynek falán emléktáblája is megtalálható.