100 híres (béta)

A Magyar Nemzeti Digitális Archívum művészeti portálja
<< A rovat előző cikkeA rovat következő cikke >>

Szoknya és vállfűző (Thököly Éva ruhája)

Eddigi szavazatok száma: 0

Származás: 17. század közepe

Gyűjtemény: Iparművészeti Múzeum; Ltsz.: 52.2855.1-2.

Bársonya itáliai, szabása és hímzése magyar. Bársony, aranyozott ezüst és ezüstfonallal domborúan hímzett, koráll szemekkel díszített. A szoknya h. 120 cm, a vállfűző m. 53 cm.

Az egykor sötétkék, mára zöldesre fakult bársony szoknya és vállfűzője a régi magyar díszöltözet rendkívül kvalitásos példája. Szabásmódja, a lapokból szabott szoknya és ujjatlan vállfűzője a korábbi századok hagyományát és a nyugat-európai hatást egyesíti. Az itáliai reneszánszból erednek a gazdag domború hímzések tulipánokból, palmettákból, gránátalmákból komponált, szimmetrikus virágbokrai.

A szoknya alsó kétharmadát mesterien megkomponált és kivitelezett, dús, ezüst- és aranyfonalas domború hímzés borítja. A szoknya alján körben, keskeny hímzett szegélyben, karéjosan vezetett indákon tulipánok és palmetták váltják egymást; fölötte négyszögbe komponált virágbokrok és virágtövek váltakoznak. A szimmetrikus virágbokor tengelyében arany- és ezüstlevelű palmettából kinövő, nyitott gránátalmával megrakott tulipántő áll, szárából szív- és lándzsaalakú levelektől övezetten csigavonalban hajló inda korallszemekkel kivarrott forgórózsát ölel át. A felfelé ívelő száron arany, korall szemekkel kivarrott tulipán nyílik. A vállfűző halcsonttal merevített, elöl és hátul ékalakban nyúlik rá a szoknyára. Elejét, vállpántját, hátának szabott középrészét korallszemekből fűzött gyöngysor kereteli. Arany leveles zárt gránátalma, vízszintes állású, hétlevelű, arannyal és ezüsttel váltakozón hímzett palmetta. Elöl 21 pár rozettaformájú, aranyozott ezüst, közepén korallgyönggyel díszített horog szolgál a szalag befűzésére.

A hagyomány az öltözetet a 19. század második felétől kezdve Esterházy Pál első felesége, Esterházy Orsolya, majd utóbb a második feleség, Thököly Éva ruhatárából származtatja. A későbbi publikációk egyik vagy másik véleményt tartják elfogadhatónak. Sajnálatos, de e feltevések egyike sem igazolható vagy cáfolható, mert a ma ismert forrásokban legkorábban az 1725-ben kelt leltárban olvasható először róla: Egy sötétkék igen szép szoknya vörös klarissal s arany s ezüst fonállal warrott vállostul.

A reneszánsz hagyományokból táplálkozó hímzés alapján a korábbi datálás valószínűsíthető, amely nem zárja ki azt, hogy akár mindkét menyasszony viselhette. Ismert, hogy a magyar arisztokrácia tagjai –eltérően nyugati kortársaiktól- szívesen magukra vették elődeik pompás öltözékeit, díszítették magukat ékszereikkel. Erről a 17. századi kortársak is említést tesznek, de a szokás a 20. században is élt még. Bizonyítják ezt az Esterházy-kincstár jegyzékei is, hírt adva arról, hogy több más ruhadarabbal együtt ezt a korallos szoknyát és fűzőjét is többször felöltötték egy-egy jelesebb esemény alkalmával a 18. század elején Kismartonban, majd a század második felében, Esterházy Miklós herceg nyári rezidenciájának ünnepi rendezvényei során.

Alkotó / Alkotás: 
Alkotás
<< A rovat előző cikkeA rovat következő cikke >>