Tihanyi Lajos, festő (Budapest, 1885. október 29. – Párizs, 1938. június 11.)

Tihanyi Lajos tizenegy éves korában agyhártyagyulladás következtében elveszítette hallását, ezért abbahagyta iskoláit, és fényképészinasnak tanult. Rajzi alapképzését a Székesfővárosi Iparrajziskolában kapta, majd egy művészeti magániskolában tanult tovább. 1907–1910 között a nyarakat a nagybányai művésztelepen töltötte, ahol kezdettől fogva az újító szellemű neoimpresszionistákhoz (a „neósokhoz”) csatlakozott. 1908-ban néhány hónapig Párizsban időzött, nagy hatással volt rá Gauguin, Cézanne és a fauve-ok festészete.

1909-ben meghívást kapott a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) tárlatára, majd több műve a Bölöni György által szervezett erdélyi, Kolozsvár–Nagyvárad–Arad útvonalú vándorkiállításon szerepelt. A kiállítás anyagának javát a Könyves Kálmán Szalonban Új képek címmel mutatták be 1909–1910 fordulóján. 1910-ben kiállított a magyar festészet berlini reprezentatív tárlatán. 1911-ben és 1912-ben részt vett a Nyolcak művészcsoport Nemzeti Szalonban megrendezett bemutatóin.

Tihanyi Lajos legnagyobb sikereit expresszív portrésorozatával aratta, amelyet a korszak magyar szellemi életének képviselőiről: irodalmárokról, zenészekről, teoretikusokról, képzőművészekről készített. Tükröt tartott a modellek elé, amelyben nemcsak karakteres arcvonásaikat mutatta meg, hanem a színek és formák mögött rejtőző egyéniséget is. Érdekelte a fej anatómiája, az arc struktúrája, a szemek elevensége, de elsősorban a személy lélektani ábrázolása.

Kassák Lajost, a magyar avantgárd mozgalom vezéralakját, mint a társadalmi haladás elkötelezett szószólóját jelenítette meg. A jellegzetes oroszos ingben, sima, hosszú hajjal ábrázolt költő világító, széles homlokával és szigorúan komoly tekintetével az igehirdetők szikár aszkézisét hordozza. Tihanyit elsősorban Oskar Kokoschka expresszív portréi inspirálták. Osztrák pályatársa főként a modell pillanatnyi pszichikai állapotára figyelt. A Tihanyi-portrékon inkább az egyéniség rejtett dimenziói kaptak hangsúlyt, az ábrázolt személy karakterének meghatározó vonásai érvényesültek. A Nyolcak feloszlását követően Tihanyi Kassákhoz és az aktivisták köréhez csatlakozott. Több munkáját közölte a Kassák szerkesztésében megjelent MA című folyóirat, és 1918-ban a művészeti lap kiállító helyiségében önálló kiállítást rendezett.

A Nyolcak, majd az aktivisták révén kapcsolatba került a polgári radikális körökkel, Bölöni Györggyel, Ady Endrével és Tersánszky Józsi Jenővel. A proletárdiktatúra bukása után Bécsbe emigrált, s 1920 márciusában egyéni kiállítást rendezett munkáiból a Moderne Galerie. Pár hónappal később Berlinbe költözött, majd 1924-ben innen települt át Párizsba, ahol haláláig élt. 1933-tól tagja volt az Abstraction-Création csoportnak. Tevékenysége egyedülálló módon köti össze a nagybányai neósokat, a Nyolcakat és az aktivistákat. Munkásságában először a párizsi élmények hatására Gauguin és a francia fauve-ok hatása dominált, majd egyfajta expresszív kubizmus jellemezte képeit. A portréfestészetében a lélekelemző expresszionizmus formajegyei mellett a futurista gesztusok is szerepet kaptak. A harmincas években a pályáját lezáró párizsi korszakában festészete nonfiguratív kompozícióiban teljesedett ki.

Kassák Lajos arcképe, 1918; Olaj, vászon, 86,6 × 70 cm.