Származás: Magyarország, 1825

Gyűjtemény: Iparművészeti Múzeum; Ltsz.: 63.650

Fenyőfán tiszafa, jávorfa borítás, tussal festett, faragott, aranyozott díszítés. M.: 100; átm.: 44 cm.

Homorú ívekkel keretelt háromoldalú talapzaton oroszlánfejben végződő három hajlított láb tartja a gömböt, melyet a zodiákus jeleivel díszített tusfestéses szalag övez. A felső féltekén hasonló technikával kialakított három vertikális szalag, ami a zodiákus jeleivel, összesen 12 motívummal díszített. A gomb felső féltekéje hátrafelé, gömbszeletként lecsúsztatható, ezáltal hozzáférhetünk a finoman beosztott és kivitelezett belsőhöz.

Az asztalka belsejében kváderezett falba építve, tympanonos üreg tárul fel. A gömb alsó féltekéjében nyitott rekeszek vannak, a középső kiemelhető, alatta egy titkos fiók és egy további mély rekesz helyezkedik el. Ezekből a bécsi biedermeier emlékanyagát reprezentáló glóbuszasztalkákból néhány példány fennmaradt, így például egy, a müncheni Bayerisches Nationalmuseum és egy további mű a chicagói The Art Institute gyűjteményében.

E különös, szokatlan bútorformáról 1806-ban történik először említés, Georg Remington angol asztalos szabadalma alapján kezdi meg a gömb alakú íróasztalok gyártását a londoni Morgan and Sanders cég, és ugyanebben az évben szerepel egy mesterremeket készítő debreceni asztaloslegény, Kornis Gábor rajzán is. A típus a bécsi művészeti akadémiáról Magyarországra származott minták közvetítése révén válhatott ismertté hazánkban is. A glóbuszasztalok készítése kitűnő mesterségbeli felkészültséget igényelt.