Származás: Neuilly, 1898; Terv: Rippl-Rónai József (1861-1927), hímzés: Lazarine Boudrion, jelzés balra lent a képmezőben: Rónai 1898.

Gyűjtemény: Iparművészeti Múzeum; Ltsz.: 52.3491.

Kongréra gyapjúval hímzett laposöltés. 230x125 cm.

A kompozíción Maillol hatása érezhető: a fák, a virágok és a nőalak egyenlő fontossággal bír, a síkszerű rajz és az egymás mellé helyezett, árnyalás nélküli színfoltok tökéletes dekoratív hatást eredményeznek. A kárpit terve Rippl-Rónai József második Nabis korszakából származik. Ekkor készült művei a szintetikus szimbolizmus képviselői; az emberi környezetben a művészet különböző ágai hasonló jelentőséggel érvényesülnek.

E téren Rippl-Rónai legnagyobb vállalkozása gróf Andrássy Tivadar budai palotájának ebédlőberendezése volt. 1896-99 között tervei alapján az ebédlő bútorait Thék Endre budapesti műhelye, az étkészletet a pécsi Zsolnay gyár, az üvegablakokat Róth Miksa, az üvegtárgyakat a wiesbadeni üveggyár készítette. Ez a hímzett kárpit a kandalló felett függött. Csenkey Éva az ebédlőben mint a magánélet kitüntetett színterében a „hortus conclusus” modern, szimbolikus megjelenését látja, s a kiemelt helyen lévő kárpitot sajátos „profán oltárkép”-nek tekinti, illetve akként értelmezi.

A II. világháborúban elpusztult berendezés textildíszei (hímzett fríz, spanyolfal, ajtófüggöny, kárpit) közül egyedül a „Vörösruhás nő” maradt fenn.