Winkler Dezső, mérnök, konstruktőr (Tét, 1901. július 11. - Budapest, 1985. október 7.)

Winkler Dezső az elemi és középiskoláit Győrben végezte, a gépészmérnöki diplomáját a brno-i német nyelvű egyetemen szerezte 1925-ben.

A Magyar Vagon- és Gépgyárban (MVG) kezdett dolgozni. Rövid idő után az autószerkesztési osztályon kapott konstruktőri beosztást, ahol a licencek átvételén túlmenően elképzelései között már a hazai tervezésű autók gyártásának megteremtése is szerepelt. 1929-től részt vett a Krupp-licenc átvételével készülő Rába traktor tervezésében, gyártás-technológiájának kidolgozásában. Jelentős szerepe volt az Austro-Fiat cégtől vásárolt licenc felhasználásával a Rába-Super tehergépkocsik tervezésében és gyártás-előkészítésében. A gyár autószerkesztési részlegének vezetésével 1936-ban bízták meg, ahol az általa vezetett tervezőgárda számos új megoldással járult hozzá a MAN-licenc alapján a korszerű dízelmotorok gyártásához is.

1937-ben a Honvédelmi Minisztérium megrendelésére 3 tonnás katonai terepjárót tervezett, a "Rába Botond"-ot amelyből két változatban több mint 2500 db készült és a II. világháború alatt a Magyar Királyi Honvédség legsikeresebb terepjáró gépkocsija volt.

1944. március 19-e után munkaszolgálatosként folytatta a Botond gyártásának irányítását. A nyilas hatalomátvétel után letartóztatták, de a gyári vezetők követelésére visszahelyezték állásába. 1945-ben deportálták Németországba.

Winkler Dezső 1948-ig állt az MVG autógyártásának az élén. Ezután Budapesten a Nehézipari Központ Autótervezési Osztályának lett a vezetője. 1950-51-ben megszervezte a budapesti Járműfejlesztő Intézetet (JÁFI, később AUTOKUT), melynek főosztályvezetője, majd 1951-től 1968-ig igazgatója, illetve vezérigazgatója volt.

A traktorok, teherautók, autóbuszok, dízelmotorok fejlesztéséért több elismerést, köztük 1951-ben Kossuth-díjat kapott. Vezetésével a JÁFI kulcsszerepet kapott a hazai haszonjármű-ipar újraszervezésében, felfuttatásában, sokat tett az alkatrészek tipizálásáért, a korábban külföldről vásárolt alkatrészek hazai gyártásáért, a takarékossági követelmények érvényesítéséért. A megtervezett, legyártott, tesztelt prototípusok nagy része az IKARUS, a Csepel Autógyár, az MVG terméke lett.

Az intézet meghatározó szerepet játszott a haszonjármű gyártás összehangolása mellett a katonai megrendelésre készülő négykerék-meghajtású, háromtengelyes és a különleges tehergépjárművek tervezésében, a gépjárműgyártás szabványosításában. 1968-ban vonult nyugállományba.