A történet látszólag nagyon egyszerű. Eger város megbecsült ügyvédje, dr. Benedek Gábor (Páger Antal) egy gyilkost véd, aki a vád szerint féltékenységből megölte a feleségét. Az ügyvéd a feleségével jó házasságban él, mígnem egy körülmény megzavarja ezt. A városba érkezik Szentgyörgyi Péter (Timár József) híres zongoraművész, aki az ügyvéd egykori barátja, és egyben a feleségének volt nagy szerelme. Anna (Tasnády Fekete Mária) korábban szintén zongoraművésznek készült. A férj semmit sem tud az előzményekről, a régi szerelemről, így a fölelevenített kapcsolat jelei kísérteties hasonlóságot mutat számára az általa védőként képviselt gyilkos történetével. A tárgyaláson az ügyész elhangzó szavait Benedek magára vonatkoztatja. A párhuzam révében végbemegy benne a katarzis. A konfliktus viszont úgy nyer feloldást, hogy Anna kitart férje mellet, és lemond korábbi szerelméről és művészi ambícióiról.

Úgy tűnik, mintha egyszerű, konzervatív értékrendet védelmező, iskolás jellegű filmről lenne szó. A kevesebb azonban több.  A lélektani bonyodalmak végigjárják a feszültség valós és lehetséges fázisait. A tét ilyenkor sohasem a korlátlan szabadság, vagy a mindenre kiterjedő rend, hanem ezeknek bonyolult összefüggése, egyensúlya. Az oppozíciók sem egysíkúak. A szerelem és a művészi ambíciók sem azonosak a szabadsággal, hiszen ezeket is gerjeszti, gyakran eltúlozza a megfelelés. Az emberben a rend és a nyugalom iránti vágy pedig ugyanúgy megvan, mint az izgalmak csábítása.

 

A Zárt tárgyalás Radványi és a korszak (1940-1945) egyik legjobb filmje. Egyszerű, de mély; elemző, de hatásos. A nyílt erőszak és erotika helyett a feszültség közvetett eszközeivel ad teret a néző következtetéseinek és fantáziájának. Ha valamitől, épp ettől művészet a művészet. A zsigeri ráhatás (nyílt szex, erőszak) bárkinek sikerülhet, az összetett, közvetett, árnyalt és interaktív csak a művésznek. Idézzünk fel erre két példát a filmből.

Az elején közeli képen egy íróasztal fiókját egy kéz kinyitja, revolvert vesz elő. Mindez késletetés, hiszen a néző nem ismeri a szituációt. Utána kistotálban, már teljes alakban látszik Ács (Bihari József), amint kinyitja a szomszéd szobába nyíló ajtót, majd céloz és lő. Nyomban utána azonban kiderül, hogy a bűntett rekonstruálása folyik a tett színhelyén. Tehát nem közvetlenül egy véres gyilkosságot mutat meg a kamera, hanem az eset rekonstrukcióját. A késleltetés miatt azonban a feszültség ugyanaz. Kicsiben ez a jelent vonatkozik az egész filmre, hiszen az ügyvéd fokozódó indulatainak az allegóriája Ács bűntényig eljutott önkontrollvesztése.

 

Később, egy másik jelenetben hasonló módon, közvetettséggel történik az erotikum feszültségének az érékeltetése: Anna a fürdőszobában áll kombinéban. A kamera a lábát mutatja, miközben a nő kombinét is leveti. Csak a lecsúszó selyem ruhadarabot látja a néző, miközben az asszony már meztelen. Anna felveszi selyem hálóingét. Gábor pedig figyeli őt a sötét hálószobából. Amikor Anna kijön, a férj szenvedélyesen átöleli, de az asszony gyengéden elhárítja közeledését, fáradtságára hivatkozva jó éjszakát kíván. A jelenet önmagáért beszél minden képi és színészi dramaturgiai összetevőjével együtt.

 

A Zárt tárgyalás egy sor filmnyelvi eszköz révén őrizte meg mindmáig a frissességét. A lélektani hitelesség, a külső felvételek valószerűsége és érzékletessége, a belsőkben alkalmazott fény-árnyék hatások feszültségteremtő ereje, a közeli és változatos képkivágatok, a lendületes kameramozgások – minden kiegészülve a remek színészi munkával – közel hozzák a nézőhöz a történetet több mint hetven év távlatából is. 

 

Deák-Sárosi László