Zsigmondy Vilmos, hidrogeológus (Pozsony, 1821. május 14. - Budapest, 1888. december 21.)

Korán megözvegyült édesanyja hat gyermeket nevelt, ezért Vilmosnak is a tanulás mellett dolgoznia kellett, így a Kossuth-féle Országgyűlési tudósításokat is másolta. Zsigmondy többszöri iskolaváltás után a gimnáziumot Pozsonyban fejezte be. Még ugyanabban az évben elkezdte tanulmányait a besztercebányai bányászati és erdészeti akadémián.

1843-ban kérvényezte felvételét az állami szolgálatba. A tehetséges fiatal mérnököt fel is vették, és különböző feladatokkal és funkciókkal bízták meg. Többek között az elhanyagolt resicai kőszénbánya gondnoka is volt. Mivel hadianyagot gyártott a honvédseregnek az 1848-49-es szabadságharcban, hat év várfogságot kapott, így az állami szolgálatból ki kellett lépnie. A továbbiakban magánbányákban dolgozott, néhány év múlva azonban Pesten telepedett le, ahol bányaügynöki irodát nyitott, és 1865-töl 1876-ig mélyfúrásokat végzett. Ezek során új ásvány- és termálvízforrásokat fedezett fel, valamint szén- és ásványolaj-lelőhelyeket. Sikerei lényegében hidrogeológiai kutatásain és a fúrástechnikában alkalmazott újításain alapultak.

1866-ban egy kút fúrásával összefogta a harkányi hévizet, 1878-ban pedig 970 méter mély kutat fúrt a Városligetben, ami akkor Európában a legmélyebb fúrások közé számított. A kútból naponta 1200 köbméter 73,8 Celsius fokú víz tört a felszínre. Ebből látták el később a Széchenyi fürdőt forró gyógyvízzel. A Felvidéken a ránkfüredi, gejzírszerű melegvízfeltörést eredményező fúrása volt a legnagyobb jelentőségű. Zsigmondy eredményesen tevékenykedett hidrogeológiai szakvéleményezőként is. Tervezett gyűjteményes művéből „Bányatan, kiváló tekintettel a kőszébányászatra” címmel 1866-ban jelent meg az első, a szén és az artézi kutak fúrás általi felkutatásáról szóló kötet. Zsigmondy több utazást tett bel- és külföldön. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta (1868).

Kezdeményezésére alapították 1880-ban az őslénytani tanszéket a budapesti egyetemen. Zsigmondy tevékenyen részt vett a Magyar Földtani Intézet alapításában, és kezdeményezője volt a geológiai térképészetnek is.