Heller László, mérnök, feltaláló (Nagyvárad, 1907. augusztus 6. - Budapest, 1980. november 8.)

Elemi és középiskoláit Nagyváradon végezte, majd a zürichi műszaki főiskolán (Eidgenössische Technische Hochschule) gépészmérnöknek tanult. Tanulmányait 1931-ben mérnöki oklevéllel zárta. Ezután Heller még két évig maradt a főiskolán tanársegédként. 1933-ban Budapestre költözött, ahol rövid ideig az iparban dolgozott, majd műszaki magánirodát nyitott. Mint műszaki tanácsadó, Heller László  fontos szerepet játszott a 20. századi magyar iparban.

Legfontosabb műszaki fejlesztése az erőművek -  víz helyett levegővel történő - hűtésére kidolgozott eljárás, amely különösen vízszegény régiók számára hasznos technika. A „Heller-rendszer”-ként, vagy Heller-Forgóként ismert eljárás külföldön is elterjedt. A hűtőtornyokban apróbordás alumínium hőcserélőt használtak, ami olcsón és kis méretek mellett tudta átvinni a lehűtendő meleg víz hőenergiáját a hűtő levegőbe.

1951-ben a Budapesti Műszaki Egyetem hőenergia tanszékén tanárrá nevezték ki, 1976-ban emeritált. 1954-től levelező, 1962-től pedig rendes tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának.