Philipp Jakob Straub, szobrász (Württenberg, 1706. április 30. – Graz, 1774. augusztus 26.)

Szent Rókus és Szent Sebestyén kiváló színes rokokó faszobrai a nyugat-magyarországi Egervár (Zala megye) plébániatemplomából kerültek múzeumba. A templom 1730 körüli főoltárára a kegyúr, gróf Széchényi Ignác 1757-ben rendelt új, nagyméretű tabernákulumot. Ennek fülkéiben állt eredetileg a két szobor; ma a helyszínen másolataik helyettesítik őket. A két, pestis ellen védő szent alakja a szenvedés és fájdalom megtestesítője. A zarándok ruhás Szent Rókus fájdalmas tekintettel néz felfelé, ajka kiáltásra nyílik, miközben lábának sebére mutat. Mellette a kutya jelenik meg, amelyik pestisbetegsége idején kenyeret hozott neki. A fához kötözött, megnyilazott mártír, Szent Sebestyén megadóan, a végső belenyugvással tűri a fájdalmat. Feje vállára bukik, csukott szeméből csendesen peregnek a könnyek.

A szobrokat stíluskritikai úton Philipp Jakob Straub műveihez kapcsolta a kutatás. A württenbergi szobrászcsaládból származó művész fivérével, a későbbi müncheni udvari szobrász Johann Baptist Straubbal együtt 1727-ben költözött Bécsbe, majd 1730–1733 között látogatta a bécsi Képzőművészeti Akadémiát. 1733-ban Grazban telepedett le, feleségül vette Johann Jakob Schoy szobrász özvegyét, s megörökölte annak műhelyét és feladatkörét. Fa- és kőszobrászként az egyház, az arisztokrácia és a polgárság megrendelésére is dolgozott. Adattal igazolt, illetve szignált munkája ugyan nincs sok, de stíluskritikával kiterjedt stájerországi életművet tulajdonít neki a szakirodalom. Műhelyének magyarországi tevékenysége kimutatható Egervár mellett több dunántúli településen (pl. Ercsi, Szécsisziget), ahol a kegyúr, mint a Széchenyi-család is, élénk grazi gazdasági és művészi kapcsolatokkal rendelkezett.

Philipp Jakob Straub művészete a dél-német rokokó szobrászat drámai hatású és érzelem gazdag megformálásával gyarapította a stájer fafaragó tradíciót, ugyanakkor kiváló anatómiai tudása bécsi akadémiai tanultságának köszönhető. Ezt követhetjük nyomon Szent Sebestyén bonyolult mozdulatú, érzéki szépségű alakján, amelyen puhán siklik a fény. Szent Rókus szobrán domináns a virtuóz drapériakezelés; a lobogó, mély redőjű ruhán fény-árnyék ellentéte feszül. A kiemelkedő kvalitású plasztika, a finom és visszafogott színezés mellett az érzések mélyen átélt megfogalmazása az, ami elragadja a szemlélőt és magasan kiemeli ezt a szoborpárt a magyarországi rokokó szoborművek sorából.

Szent Sebestyén és Szent Rókus szobrai az egervári plébániatemplom főoltáráról, 1757; Fa, festett, 119 és 121 cm.