Halmay Zoltán (Magasfalu, 1881. június 18. – Budapest, 1956. május 20.)

Tíz éves volt, amikor családjával Budapestre költözött.

Ifjú korában gyorskorcsolyázásban és labdarúgásban is szép eredményeket ért el, de vízilabdázásban, atlétikában és evezésben is tehetséget mutatott.

Legkiemelkedőbb eredményei: úszásban kétszeres olimpiai bajnok (St. Louis, 1904 - 50 és 100 yard gyorsúszás). A váltott karú, lábtempó nélküli gyorsúszás, az ún. „magyar tempó” világklasszisa volt.

Az 1900-as párizsi olimpián - egyetlen magyar úszóként - három érmet szerzett. Az 1906-os – nem hivatalos – athéni játékokkal együtt négy olimpián vett részt és mindegyiken érmet nyert, összesen kilencet. A 100 méteres és a 220 yardos gyorsúszás első hivatalos világcsúcstartója. Az MTK első olimpiai bajnoka. Tizennégyszeres magyar bajnok, többször megnyerte az osztrák, német és angol bajnokságot. 1905-ben, Londonban, az angol nemzetközi bajnokság döntőjében a világon elsőként, először úszott percen belül a 100 yardos versenyben. Az 1900-as évek első felében tizenkét bajnoki érmet szerzett gyorskorcsolyázásban, különböző távokon.

Már az 1908-as londoni olimpián az úszóválogatott szövetségi kapitánya volt. E tisztséget – megszakításokkal 1928-ig töltötte be. Volt újságíró, városházi tisztviselő és gyárigazgató. Komjádi Bélával együtt szorgalmazta egy budapesti fedett uszoda megépítését.

Az 1996-ban, Szombathelyen megalakult Halmay Zoltán Olimpiai Hagyományőrző Egyesület folyamatosan dolgozik a korábban méltatlanul mellőzött nagy bajnok nevének, emlékének megőrzése érdekében, egyebek mellett: háromnyelvű emléktáblát állíttatott szülőhelyén. 1968 óta az úszóhírességek nemzetközi csarnokának (International Swimming Hall of Fame) tagja.