Iharos (Izrael) Sándor (Budapest, 1930. március 10. – 1996. január 24.)

Legnagyobb sikerei:

Világcsúcsok (a 12-ből 8 egyéni, 4 csapat):

• Négyszer 1500 m (Budapest, 1953, 1954, 1955 és Helsinki, 1955);
• 3000 m - Budapest, 1955;
• 2 mérföld - London, 1955;
• 3 mérföld - Budapest, 1955;
• 5000 m - Budapest, 1955;
• 6 mérföld - Budapest, 1956;
• 10.000 m - Budapest, 1956;
• négyszer 1 mérföld - Budapest,1959;
• Európa-csúcs: 1500 m - Oslo, 1954.
• 17-szeres országos csúcs (13 egyéni, 4 váltó),
• 30-szoros magyar bajnok (1953-64) és
• negyvenszer magyar válogatott (1952-63).

Édesanyja egyedül nevelte, zaklatott gyermekkora miatt kialakult személyisége állandó konfliktus okozott életében. A Gamma Műveknél szerzett műszerész szakvizsgát, majd két házassága is válással végződött. A KSI-ből 1970-ben kellett távoznia személyi konfliktusai miatt, ezt követően több munkakört is betöltött, de ezek már nem adták meg számára a kellő megbecsülést. Szomorú, hogy egy olyan klasszis, aki korában az

„Aranycsapat”-hoz hasonlóan ismert és megbecsült volt, akinek győzelmeit a Népstadion 50-60 ezres közönsége felállva tapsolta, élete utolsó éveit, megromlott testi és lelki egészségi állapotban töltötte.  

Sportpályafutásának indítója a háború utáni Magyarország ifjúságának általános sportossága, később a pártállam által szervezett MHK mozgalom. 1948/49-ben már versenyzett, itt figyeltek fel rá, és későbbi edzője Iglói Mihály a Honvéd atlétái közé hívta. Együttes munkájuk eredménye hamar megmutatkozott, ekkor kötelezte el magát végleg edzője és a sportág mellett. Az „Iglói-istálló” legkiemelkedőbb versenyzőivel (Mikes - Rózsavölgyi - Tábori) együttesen érte el kiemelkedő eredményeit. Egy-egy új csúcs beállítását és azzal kapcsolatos gondolatait a „Rekordok könyve” őrzi. A helsinki olimpián ugyan helyezetlen volt, de az esemény nagy hatással volt rá. Bár számos világcsúcsot futott, világversenyeken soha nem ért el dobogós helyezést, ami részben a formaidőzítés hiányának, részben annak tudható be, hogy önállóan nem tudott versenyezni. Pályafutásának legkiemelkedőbb éve 1955 volt, ebben az évben futotta világcsúcsainak többségét. Ezért a teljesítményéért kapta meg egyedüli magyar állampolgárként a Helms-díjat.

A Melbourne-i olimpia egyik legfőbb esélyesének tartották 10.000 m-en, de az '56-os forradalom és szabadságharc, magánéletbeli problémák és sportsérülése miatt nem vállalta a versenyzést. Rövid külföldi tartózkodás után (Bécs-Brüsszel) hazajött, de edzője és a társai nélkül már nem volt képes nemzetközi eredményeket elérni. Kivételt képez az utolsó 4x1 mérföldes világcsúcs, 1959-ben. Második olimpiáján, Rómában a 11. (10.000m) és 14. (5.000m) helyet szerezte meg. 1962-ben ugyan indult az USA-ban fedett pályás versenyeken és dobogós is lett, de az Eb-n már helyezetlen volt.

1962-ben SEKI atléta edzői oklevelet szerzett. A Központi Sportiskola alapító edzője (1963), az atlétika szakosztály vezetőedzője (1963-70). Tanítványai közül legsikeresebbek: Munkácsi Antónia (Eb-ezüstérem), Csipán Borbála és Orosz Irén többszörös magyar bajnokok.

Nevét viseli: Bp. Honvéd SE - Iharos atlétika pálya, Iharos Sándor Margitszigeti Atlétikai Centrum. Díjak, elismerések: Helms-díj (1955), Pestszentlőrinc-Pestszentimre díszpolgára (2008).