Portisch Lajos (Zalaegerszeg, 1937. április 4. - )

1961 óta nemzetközi nagymester. Az 1960-a évektől - három évtizeden át - a világ legjobb tíz sakkozója között tartották számon.

Olimpiai bajnok (Buenos Aires, 1978). A sakk olimpiákon, amelyeken húsz alkalommal vett részt, további 3 ezüst- és 2 bronzérmet szerzett – ennél több olimpiai éremmel egyetlen magyar sakkozó sem dicsekedhet, eredménye világviszonylatban is rendkívüli.

A hatvanas-hetvenes években aratta legértékesebb győzelmeit nemzetközi tornákon. Olyan nagymestereket győzött le, mint Geller, Polugajevszkij, Szmiszlov, Hübner. Karpovval és Petroszjannal holtversenyt ért el. 1970-ben, a Szovjetunió elleni legendás mérkőzésen a világválogatott egyik éltáblása volt.

Nyolcszor volt világbajnokjelölt (1964 és 1990 között). 1977-ben és 1980-ban a legjobb négy közé került.  Legmagasabb Élő-pontszáma (nemzetközi értékelési rendszer, nevét kidolgozójáról, Élő Árpádról kapta) 2655 (1980). Pontszáma az Élő-szám bevezetésétől (1971) 1990-ig minden évben 2600 fölött volt. 1964 és 1988 között - két év megszakítással huszonöt éven keresztül - az év sakkozója volt hazánkban. Kilencszeres magyar bajnok. Negyvenöt éven át volt tagja a magyar válogatottnak (1956 - 2000).

A zene gyermekkora óta élete része. A hegedűt akkor tette félre, amikor komolyan sakkozni kezdett, az opera-, illetve dalénekléssel akkor kezdett magas szinten foglalkozni, amikor úgy látta, már nem lehet sakkvilágbajnok. Évtizedeken át csiszolta énektudását, képzett bariton. Rendszeresen lép fel zenés esteken.

Díjak, elismerések: a Nemzet Sportolója (2004), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetettje (2007).