Storcz Botond Norbert (Budapest, 1975. január 30. - )

Legnagyobb sikerei:

• a kajakozás háromszoros olimpiai bajnoka (Sydney, 2000 - K4 1000m, K2 500m; Athén, 2004 - K4 1000m),
• négyszeres világbajnoka (Dartmouth, 1997 - K1 500m, K1 1000m, K4 1000m; Milánó, 1999 - K4 1000m),
• ötszörös ezüstérmese (1997, kétszer 1998, 1999, 2001),
• kétszeres bronzérmese (1999, 2002),
• négyszeres Európa-bajnoka (Plovdiv, 1997 - K1 500m, K1 1000m, K4 500m; Poznan, 2004 - K4 1000m),
• háromszoros ezüstérmese (2000, kétszer 2002),
• ifjúsági világbajnoka és ezüstérmese (1993),
• kétszer az ifjúsági világ-kupa győztese (1992) és
• tizenhétszeres felnőtt magyar bajnok.

Testvéreivel együtt kezdett kajakozni az Újpesti Dózsa szomszédságukban lévő telepén. Nevelőedzőjét, Horváth Pétert követve került csoportjával a Multi SE-hez, ahonnan a további fejlődés, a jobb körülmények érdekében a KSI-be igazolt. A hamburgi ifjúsági világkupán már bizonyította képességeit: két arany- és egy ezüstérmet szerzett. Testvérével, Ákossal (aki 95-ben köszönt el a versenysporttól) egy hajóban nyertek aranyérmet (K4-1000m) 1993-ban a rasicei ifjúsági vb-n. Már az MTK-ban kajakozott, ahol első sikertelen szereplése után - a duisburgi vb középfutamából kiesett - lett igazán célratörő. Tudatosult benne, hogy komoly eredményre is képes lehet. (Később, nem kis feszültséget keltve igazolt ide Gyulai István és Ábrahám Attila olimpiai bajnok kajakozó.)

Fejlődését igazolja, hogy az atlantai olimpiára kvótát szerzett. Ekkor érte sportpályafutásának legnagyobb balszerencséje: egy közétkeztetési szalmonellafertőzés meghiúsította az olimpiai szereplését. Az olimpia után kiéleződtek a szakosztályon belüli konfliktusok, mely végül edzőváltással zárult. Ettől kezdve lett Fábián László az edzője. Az 1997-es vb-n már olyan klasszist sikerül legyőznie, mint a világ- és olimpiai bajnok norvég Knut Holmann. Ebben az évben az Eb-n és a vb-n is háromszoros bajnok lett: K1 500m, K1 1000m, K4 500m-es versenyszámban. Itt ültek össze csapathajóban először Kammerer Zoltánnal. A 98-as évben jelentkezett először hátsérülése, majd a világbajnokságot követő botránysorozat és edzőjével való konfliktusa jelentette a második mélypontot sportpályafutásában.

A '99-es évben változásokat vezetett be edzéseiben,  visszaült régi, jól bevált hajójába, továbbá összeült a Kammerer – Storcz – Vereckei - Horváth négyes, Sári Nándor irányítása alatt. Milánóban aranyérmet szereztek a vb-n. Ambíciója - az egyesben való versenyzésre - feszültséget okozott a csapatban, s végül az eredmények döntöttek a csapathajó javára; a poznani Eb-n szerzett „fehérarany” – ezüstéremmel várták az olimpiát. Ebben az évben változtattak a páros összetételén, és mivel elsőre pályacsúcsot ment a Kammerer-Storcz páros, megmaradt ez a felállás. A már említett összeállításokban nyert két aranyérmet Sydney-ben.

Igaz, hogy 2003-ban nem jutott ki a világbajnokságra a négyes, de Athénban ismételni tudtak. Miután a 2005-ös világbajnokságon nem került döntőbe a csapat, abbahagyta az aktív sportolást, bár hivatalosan nem jelentette be visszavonulását. Két év kihagyás után, 2007 augusztusában újra edzésbe állt - immár Esztergomban. Októbertől már a válogatottal edzett, a meleg égövi edzőtáborozáson is részt vett, ám az olimpiai részvételt már nem sikerült kivívnia – így végleg visszavonult a versenyzéstől. A sportágtól azonban nem szakadt el. A Magyar Kajak-Kenu Szövetség felnőtt szövetségi kapitánya (2009-).

TF kajak-kenu szakedző (1998), BKE (vezetési-szervezési szakértő). Üröm község Önkormányzatának képviselő-testületi tagja, vendéglátóipari vállalkozó.

Díjak, elismerések: Az év férfi sportolója (1997), Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (2000), Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (2004).