Galgóczi Erzsébet, író, dramaturg (Ménfőcsanak, 1930. augusztus 27. – Győr, 1989. május 20.)

Egy parasztcsalád hetedik gyermekeként született. Húszéves koráig ebben a kis faluban él, szülei nem támogatják a fiatal lány filmírói, dramaturgi elképzeléseit. 1950-ben első díjat nyer egy írói pályázaton, ezután kerül fel a fővárosba, ahol a Színművészeti Főiskola hallgatójaként dramaturgia szakot végez. 1953-ban jelenik meg első elbeszéléskötete, Egy kosár hazai címmel. 1956 szeptemberében és októberében Erdélyben van, csak november elejére jut nagy nehézségek árán haza. A következő években alkotói és egzisztenciális válságba kerül. Írói magára találásának dátuma 1958, ekkor írja meg második novelláskötetét, de szociográfiákat, riportokat is ír, sokat van vidéken.

Második novelláskötete (Ott is csak hó van), amely több évig az íróasztalfiókban hever, 1961-ben jelenik meg, csakúgy, mint Félúton című kisregénye. A hatvanas és hetvenes években többször kap József Attila-díjat, külföldi tanulmányutakon vesz részt, tévéjátékokat, színpadi műveket ír, előadásokat tart a szociográfiai irodalomról. 1976-ban kiadják 1956-ban játszódó regényét, A közös bűnt. 1978-ban Kossuth-díjat kap.

1980-ban jelenik meg Törtvényen kívül és belül című kötete. Törvényen belül című kisregényét, amely az ötvenes években felnőtté váló, népi származású értelmiség régóra várt nemzedékregénye lett, Makk Károly viszi filmre 1982-ben Egymásra nézve címmel. A filmet nagy sikerrel mutatják be a cannes-i filmfesztiválon, ami külföldön is felkelti az írónő művei iránti érdeklődést. A kisregény két, egymással párhuzamos szálon futó története nemcsak a mű politikai jelentésrétegét (1956), de a történet leszbikus szerelmi viszonyának ábrázolását is nyíltan vállalja.

Legnagyobb visszhangot kiváltó, az ötvenes évek világába kalauzoló regénye, a Vidravas 1984-ben jelenik meg. Perbe is fogják érte. 1987-ben a Magyar Írók Szakszervezete elnökének választja meg, e tisztségről azonban az értelmiség-ellenes kormányzati politika miatt lemond. 1988-ban a Szépirodalmi Kiadó elindítja életműsorozatát. A Vidravas színházi bemutatójára röviddel halála előtt kerül sor. Ménfőcsanakon, a szülői házban hal meg váratlanul, szívinfarktusban, 1989. május 20-án. Szülőfalujában temetik el. A Galgóczi Erzsébet Emlékszobát 1991-ben avatják fel a ménfőcsanaki Bezerédy-kastélyban.

Galgóczi ahhoz a generációhoz tartozik, akinek döntő történelmi tapasztalata, sorsfordító élménye 1956 volt. Írása tárgyának anyagszerű megjelenítése, a történelmi korszakváltások iránti érzékenység, egyfajta szociografikus riportrealizmus jellemzi korai műveit. Írásművészetében fontos szerephez jut az eleven élményszerűség és drámaiság. Írói pályájának második felében egyre szikárabban, keményebben ír. Igazságkereső író, aki nem kerüli a konfliktusokat. Nyilatkozata szerint „nem azok az emberek viszik előre a világot, akik elkenik az ellenmondásokat, hanem akik feltárják”.

Ajánlott regény: Vidravas (1984)