Zrínyi Miklós, költő (Csáktornya, 1620. május 1. – Zrínyifalva, 1664. november 18.)

Kora legkiválóbb hadvezére, politikusa. Csáktornyán született 1620. május 1-jén. Dédapja Zrínyi Miklós a szigetvári hős. Az anya halála után apjuk Pázmány Péter gondjaira bízza fiait azzal a kéréssel, hogy katolikusként nevelkedjenek. Amikor apjukat is elveszítik, II. Ferdinánd Sennyei István püspököt nevezi ki az árvák főgyámjául. Zrínyi a gráci, a nagyszombati jezsuita kollégiumban és Bécsben is tanul, 1635-ben félbehagyja tanulmányit és két éves itáliai körutazásra indul. Ezen utazás nyomait őrzi költészete, de főművében, a Szigeti veszedelemben is számos utalást találunk rá. Hazatérvén átveszi birtokait, kiveri a török csapatokat a Muraközből, de folytonosan védekeznie kell az előrenyomulásuk ellen.

A hat nyelven beszélő főúr a folyamatos harc mellett csáktornyai udvarát politikai és társadalmi központtá teszi, kapcsolatot tart Velencével, ahonnan híres, főleg történelmi tárgyú könyvtárát is beszerezte. Több háborúban is sikeresen harcol, vitézsége közbeszéd tárgya. 1642-től saját seregével bekapcsolódik a harmincéves háborúba, a Felvidéken, Sziléziában és Morvaországban is harcol a svéd és erdélyi csapatok ellen. 1645-ben királya életét is megmenti, 1646-ban Bécs tábornokká (Horvátország kapitányává) nevezi ki. Ekkora már túl van első írói próbálkozásain. Kiváló hadvezérnek bizonyul, az ötvenes és hatvanas években szüntelenül hadakozik a török ellen, míg végül belátja: a Habsburg-politika nem támogatja a háborút.

Magyarország fővezéreként 1664. január-februárban, kihasználva a törökök téli kényszerpihenőjét, legendás téli hadjáratában húszezer fős seregével 240 kilométerre hatolt be a törökök által megszállt területre, felégette az utánpótlást biztosító eszéki Dráva-hidat. Sikerére az egész akkori Európa felfigyelt, Magyar Marsnak nevezték; I. Lipót hercegi rangra akarta emelni, a pápa hadvezéri kalappal és saját aranyból öntött arcképével, a spanyol király az aranygyapjas renddel tüntette ki. Annál fájdalmasabban érintette, hogy a győztes szentgotthárdi csata után a vasvári békében a Habsburgok semmivé tették eredményeit, még a frissen visszaszerzett területekről is lemondtak. Zrínyi fő célja azonban a török kiűzése marad, ugyanakkor most már Béccsel szemben a magyar államiság újraépítése is foglalkoztatja. Terveit – melyet a bécsi udvar természetesen nem nézett jó szemmel – már nem tudja megvalósítani. 1664. november 18-án vadászatra indul több magyar és horvát főúr kíséretében, ahol egy vadkan a nyakán halálosan megsebzi és belehal sebeibe. A végzetes vadászatra Bethlen Miklós is kíséri, tanúja a tragikus jelenetnek, önéletírásában azonban már kétkedését fejezi ki a balesetet illetően.

Zrínyi korai verskísérletei – olasz és magyar nyelven – a klasszikusok, Vergilius, Petrarca, Tasso hatását mutatják, hat rá kora olasz költészete, de jól ismeri az előző század legnagyobbjait, Balassi Bálintot és Rimay Jánost is. E hatások teszik a Syrena-kötetet (Adriai tengernek Syrenaia) oly sokszínűvé. Külön érdeme az idill hazai meghonosítása (A vadász és Echo). Talán legismertebb műve a Ne bántsd a magyart – Az török áfium ellen való orvosság (1661), melyben példaképe, Machiavelli tanait alkalmazza a magyar viszonyokra. Legjelentősebb műve a Szigeti veszedelem című barokk eposz (1651), amelyben dédapjának, Szigetvár védőjének állít emléket. A műhöz írt előszavában a költő irodalomelméleti utalásokat tesz, melyek az eposzra, az irodalmi példaképekre és a fikció jelentőségére is kitérnek.

Ajánlott irodalom: Szigeti veszedelem

http://mek.oszk.hu/01100/01136/01136.htm