Színes, magyar filmdráma, 2000

Rendezte: Mundruczó Kornél

 

Mundruczó Kornél első nagyjátékfilmje már témaválasztásával is feltűnést keltett, mivel konfliktusa egy biszexuális szerelmi négyszög körül bonyolódik. A két főszereplő vidéki homoszexuális prostituált, akik abból élnek, hogy a Duna korzón áruba bocsátják a testüket. 

 

Brunónak kapcsolata van egy középkorú, családos ügyvéddel, aki szenvedélyesen szereti őt, de vonzalmát titkolni kénytelen. Brunó élettársával, Marival egy tanyán él, szabadidejükben artista-produkciót – egy reménybeli világszámot - gyakorolnak közösen. Brunóba szerelmes Ringó, Mari öccse is, együtt járnak fel Budapestre, ahol prostituáltként keresnek pénzt. Ringó ellopja az ügyvéd lakáskulcsát Brunótól és kirámolja a haverjaival. A fiúk összetörik a lakást, a tiltakozó Ringó nyakát elvágják. Mari közben abortuszon esett túl, el akarja hagyni Brunót és a tanyát, a fiú nem engedi, durván összevesznek. Akkor érkezik az ügyvéd és lelövi Brunót.

 

Az egyszerre brutális és költői film főhőse, Brúnó két világ között ingadozik: hét közben a legdurvább eszközökkel, testének áruba bocsátásával küzd a megélhetésért, hét végén pedig egy szinte gyerekes vágyálom megvalósításáról ábrándozik: ez a világszám, amelyben Batman sárkányrepülővel az égbe ragadja a gerendán egyensúlyozó Nyuszikát. Ebben a filmben debütál főszereplőként Nagy Ervin, aki szokatlan bátorsággal és őszinteséggel tárulkozik fel a kamera előtt. Teljes testével játszik, kihívó és megalázott, férfias és feminin egyszerre. A szereplők (Csuja Imre, Rába Roland, Kovács Martina) intenzív játéka nem mesterkélt, hivalkodó, hanem meghökkentően hiteles, helyenként improvizatívnak tűnik. Segítik őket a jól megírt dialógusok és minden bizonnyal megkönnyítette a munkát, hogy a rendező maga is színész.

 

A filmben megmutatkozik, hogy a rendező a színház felől közelít a filmhez: precíz dramaturgiai konstrukció, párbeszédekből építkező cselekmény, kitűnő színészvezetés az erősségei. Képi világát a tudatos színhasználat, a primer színek felerősítése jellemzi. Bár a filmben végigvonulnak a szexuális játékok, de nem válik taszítóvá vagy bántóvá, se hatásvadásszá. 

 „Lényegében "marginalitás-filmről" van szó, fiú prostikról, homo- és biszexuális kapcsolatok sűrűn szövött hálójáról. Ha úgy tetszik: életveszélyes témáról. Ám Mundruczó filmjében nyoma sincs a meleg fesztiválokról oly ismerős militáns hangvételnek, nyoma sincs a provokációnak, a meghökkentésnek. Nem, Mundruczó nem pukkasztani akar, nem felrázni, nem ráirányítani valamire a figyelmet. Nemes vonalú, szépséges és megértő filmet készített, az elmúlt tíz év azon kevés alkotásának egyikét, amelyről méltán érezhetjük, hogy köze van a világhoz, amelyben élünk. Nincs benne kombattáns társadalmi töltet, nincsenek benne nyers és gyorsan romló aktualitások, csupán egy tiszta dráma feszülő szerkezete, egy történet sodrása. És ez nem kevés.” (Vasák Benedek Balázs: Életveszély, Filmkultúra http://www.filmkultura.hu/regi/2000/articles/films/nincsen.hu.html)

 

(Löwensohn Enikő)