Származás: 1521 körül

Gyűjtemény: Esztergom, Főszékesegyházi Kincstár; ltsz.: 1964.310

Szövete Firenze, 1480-1490 körül; hímzése magyar. Aranyozott ezüstszállal lanszírozott és hurkosan brosírozott; nyírott vörös bársonykontúrokkal; a kereszt domborműves hímzése aranyozott ezüstszálakkal kialakított alapon gyönggyel és aranyszállal hímzett; m.: 130; sz.: 89 cm.

A miseruha szövetének mintája az ún. bogáncsvirág-dísz: széles, S alakban hullámzó indából jobbra három bogáncsvirág levelekkel, és balra szintén három virágból álló és csipkés szélű levelekkel díszített csokor ágazik el. A levelek rátekerednek az indára, melyből a csokrokkal szemközti oldalon gránátalmás és virágos ágak nyúlnak ki.

A miseruha később készült keresztjét csavart oszlopokon nyugvó, gyönggyel és arannyal domborúan hímzett baldachinokkal kialakított fülkék díszítik, melyek hátterét rácsminta és perspektivikusan rövidülő padló alkotja. Ezekben a „szoborfülkékben” kaptak helyet a gyönggyel gazdagon díszített köpenyű, domborműszerűen kialakított szent alakok. Fent a holdsarlón álló Madonna, feje fölött két, koronát tartó angyallal, jobbra Szent Dorottya, balra Szent Margit félalakja. Alattuk Alexandriai Szent Katalin és Szent Borbála. A kereszt alján farkukba harapó sárkányokkal övezett kettős címerpajzs. Az egyiken sárkányfogak, a másikon lengyel sas; a kortársak által sántának nevezett Báthori István (+1530) nádor és felesége, Mazóviai Zsófia lengyel hercegnő címere.

A miseruha szövetének különleges technikája figyelemre méltó: a sima aranyalapból emelkedik ki a minta kétféle magasságú aranyhurkokkal, ahol a vörös bársony a körvonalat és a belső rajzot alkotja. Ugyanezzel a különleges technikával készült az itáliai reneszánsz textilművészet egyik legjelentősebb alkotása, Mátyás király trónkárpitja, melyet Firenzében szőttek megrendelésre, megadott méret szerint és külön erre a célra készített rajz után. A trónkárpiton kívül kevés ilyen textil maradt meg, ezek a következők: IV. Sixtus pápa által 1475-ben az assisi San Francesco-nak ajándékozott antependium, Pedro Gonzales de Mendoza bíboros antependiuma a toledói székesegyházban, Lodovico il Mora és Beatrice d’Este 1491-ben kötött hásassága alkalmából készült kettőscímeres antependium Varesében, a Museo di Santa mariad el Montéban, továbbá Merész Károly burgundi herceg kárpitja a berni Historisches Museumban és VII. Henrik angol király pluviáléja Stronghorstban. Mátyás király trónkárpitja és IV. Sixtus pápa antependiuma Antonio Pollaiuolo terve nyomán készült a korszak legszebb brokátjainak szövőmestere, Francesco Malocchi firenzei szövőműhelyében 1476 előtt. Ugyanebben készült a többi műalkotás is, közöttünk nagy valószínűséggel a Báthori- címeres miseruha szövete is, jóllehet valamivel későbbiek és kompozíciójuk hagyományosabb elrendezést követ.