Színes, magyar dokumentumfilm, 2002
Rendezte: Ferenczi Gábor

Ferenczi Gábor egy 17 évesen eljátszott filmfőszerep (Bohóc a falon, 1967, Sándor Pál) után elmenekült az "exhibicionizmus világából". Öt évig dolgozott építőmérnökként, majd 1984-ben végzett rendezőként. A dokumentáló filmezés nem, csupán a film igazsága érdekli, csak azért tud felelősséget vállalni.

Formailag a tárgyhoz igazodó, önszerveződő filmeket készít. Objektivitásra törekszik, nem állít többet, mint amennyit sikerül filmre vennie, mert inadekvátnak, véleménynek érezné. Ottliki alapokon áll: a filmes „csak egy pasas”, aki történetesen filmet készít. Elitizmuskerülő módszerének előnye a mindenütt otthon-lét, tehertétele pedig a szüntelen kétely: jól látja-e, s azt átadhatóan tudja-e megmutatni.

A Magyar buletin (2002) azért lett személyes útifilm, mert egyrészt megtapasztalta, hogy az erdélyiek kommunikációja sok esetben különbözik az anyaországiakétól, másrészt zavarta, hogy olyan hangos a média a státusztörvény aktuálpolitikai túlhabzásaitól, hogy nem érteni, miről van szó – ecseteli a Filmkultúra egy 2003-as számában Ferenczi.

Az 1970-80-as évek Erdély-járó mozgalmában nem vett részt, ám átutazóban ráérzett a hely varázsára. Kíváncsi lett rá, „hogyan érintkezik az Erdélyben tapasztalt rebbenékeny tisztaság a sajtó, a propaganda hangos csinnadrattájával. (…) Vágytam arra, hogy áthasson az az érzés, ami miatt az én Amerikában élő bátyám erdélyi zenéket hallgat odakint.”

A magyarigazolvány, a „magyar buletin” publicisztikai szálként arra szolgált, hogy beszédbe elegyedhessen az emberekkel. Terepszemleként egy hétig a spontán helyzetekre hagyatkozva forgatott. A második útra Markert Károly operatőrrel ment, akkor már csak a kommunikációval, a "rendezéssel" kellett foglalkoznia. Összességében 25 órát vettek föl, aminek 6-8 hasznos órájából állt össze a végleges változat.

A mozaikos road movie beszélgetések, találkozások sorozatával rajzolja ki, hogyan vélekednek az érintettek a magyarigazolványról a legváltozatosabb helyeken: marhalegelőn, szőnyegmosás közben, templomban, RMDSZ-irodában. Tematikailag termékenynek bizonyult a spontaneitás módszere, mert olyan embereket is meg tudott szólaltatni, akik a hivatalos média számára elérhetetlenek. A mérlege: kevesen tudják, mi is a magyarigazolvány. Az ügyintézés menetét ismerik: a „buletin”-t az RMDSZ szervezeteinél és a református egyház képviselőinél lehet igényelni. Kiváltása bürokratikus, e szervezetekhez való elkötelezettséget kíván, s azok bizony kihasználják a helyzetet a toborzásra. Az ügyintézők is úgy látják, hogy az emberek a vele járó pénz miatt váltják ki az igazolványt, kulturális előnyei kevéssé számítanak. A szegényebbeknek, akiknek útlevelük sincsen, a buletin afféle megviccelni való „úri huncutság”, amihez nincs közük. Ahogy Böjte Csaba fogalmaz: „Ezeréves múlt meg talpramagyar nincs a szegény embereknél, mert ők élni szeretnének elsősorban. Amikor a létért küzd az ember, minden más eltörpül.” (Rom és virág, 1998-99, Szekeres Csaba)

A Magyar buletin mind címében, mind egyes helyzeteiben ironikus, amely iróniát elsősorban az érintettek, főleg a fiatalabbak értik, akik saját mindennapjaikban az identitás és a gyakorlat dinamikus kapcsolatát élik meg.

Ferenczi filmje aktuálpolitikai vetülete miatt viták kereszttüzébe került, amelynek okát az Erdély-mítosz tabusításában, politikai céllal történő kijátszásában látja. A legmélyebb félreértéseket szerinte az ennek nyomán kialakult őszintétlen közbeszéd okozza. 1993-ban szociológiai felmérés kezdődött a határon túli magyarok identitástudatáról, mely szerint a határon túl élő magyarok identitásképe a mindenkori magyarországi politika róluk alkotott képét veszi át, fogadja el magára nézve érvényesnek. „Tehát általában azt gondolják magukról, amit a magyarországi politika gondol róluk! Ez ugyanis az egyetlen publikus megnyilvánulás. És ez érthető - az emberek általában nem gondolkodnak arról, hogy hogyan is gondolkodnak valamiről... Ráadásul az identitás olyan alapdolog, hogy általában csak akkor válik fontossá, ha valami baj van vele.”

(Boronyák Rita)