A 3600-as sorozatszámú kocsikat 1941-43 között gyártotta a Ganz. Megszületésüket az segítette, hogy a Hadügyminisztérium a háborús magas utasforgalom miatt támogatta a közúti villamosvasúti fejlesztéseket.

Ez a típus külföldi összehasonlításban is megállta helyét, hiszen Amerikában, de Olaszországban, Németországban és Svájcban is a szóló négytengelyes motorkocsikat favorizálták. Ezek a korszak jellemző típusaitól eltérően több ajtóval, kevesebb üléssel és a budapesti viszonyokhoz alkalmazkodva kétirányú forgalomra alkalmasan készültek. Elhagyták a sokfokozatú padló alá rejthető menetkapcsolót és kisfokozatú bütykös kapcsolót építettek be. Ettől energiatakarékosabb lett jármű, bár nehézkessé vált az indítás és a fékezés.

Itt is elhagyták a légféket, az üzemi fék a villamos fék lett, ezzel a téli üzemmód nagymértékben biztonságosabbá vált. Gondot okozott, hogy a gyakori fékezéskor túlmelegedhetett a menetkapcsoló, mivel a villamoson négy, viszonylag kis teljesítményű TA 1,12 típusú vontatómotor üzemelt. A forgóvázas megoldása nagyobb futásteljesítményt ígért, bár a konstrukció hagyott műszaki kérdéseket maga után.

Bár a Duna-parti vonalra tervezték az új kocsikat, a 44-es viszonylaton (Állatkert-Szépilona) jártak először. A Rákóczi úton azonban a korábbi típusok közé keveredve nem érvényesülhetett a nagyobb sebességük. A villamosok az utazóközönségtől és a személyzettől a „Stuka” becenevet kapták. Ez onnan származik, hogy kortársaikhoz képest a motorjai nem mély morgó hangot adtak, hanem „visítottak”, mint a német légierő hasonló nevű vadászbombázói célra repüléskor.

Az 1950-es években a frissen megnyílt 2-es viszonylaton is közlekedhettek végre, illetve a budai 61-es vonalon is jártak. A típust az 1960-as évektől az óbudai kocsiszínbe koncentrálták, így az észak-budai viszonylatokon teljesítettek szolgálatot, egyre inkább tért vesztve jelentőségűkből. A bőrüléseket fa lécülésekre cserélték, a középső ajtót sokszor nem működtették, ezzel lassult az utascsere.

Selejtezésük után két darab marad meg, ezek felújításra várnak, hogy a látogatók is megtekinthessék a szentendrei Városi Tömegközlekedési Múzeumban.