Ádám Ottó, rendező, színházigazgató (Kolozsvár, 1928. október 17. – Budapest, 2010. április 9.)

Kossuth-díj (1965), Jászai Mari-díj (1954, 1960), érdemes (1970) és kiváló művész (1979), Táncsics Mihály életműdíj (2008). Kolozsvárott, mint bölcsészhallgató pszichiátriát tanult, majd átiratkozott az orvosi egyetemre. Két év után Budapesten felvételizett a színművészeti főiskolára, 1952-ben végzett rendezői szakon. A Madách Színházban kezdte pályafutás, 1953-ban a Szegedi Nemzeti Színház főrendezője lett. 1956-ban visszatért a Madách Színházba, ahol rendezőként, később főrendezőként, 1972-től 1989-ig, nyugdíjba vonulásáig igazgatóként dolgozott. 1959-től a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára, 1964-től rektorhelyettese volt.

Fontosabb rendezései: Schiller: Ármány és szerelem; Goodrich–Hackett: Anna Frank naplója; Bródy Sándor: A medikus; Miller: Pillantás a hídról; Brecht: A kaukázusi krétakör, Koldusopera; Németh László: Mathiász panzió, Az áruló, Bodnárné; Gorkij: Éjjeli menedékhely; Csehov: Sirály; Shakespeare: Othello; Shakespeare: Szentivánéji álom; Sütő András: Csillag a máglyán, Egy lócsiszár virágvasárnapja; Hamlet (Shakespeare); Isten, császár, paraszt (Háy Gyula); Cseresznyéskert (Csehov).

Irodalom: Koltai Tamás: Ádám Ottó szép színháza (Koltai Tamás: Színházfaggató, 1978); Molnár Gál Péter: Ukrajna sztyeppéin. Ádám Ottó nyolcvan éves (Criticai Lapok, 2008. november); László Ferenc: Egy jól megcsinált élet (Magyar Narancs, 2010. április 22.); Nánay István: A szépség és a harmónia elkötelezettje.