Az almát már a korai kőkorban ismerték, de első nagy virágzását a Római Birodalom idején élte, 36 különböző fajtáját ismerték. A rómaiak vezették be az alma termesztését az Alpoktól északra eső területeken is. A következő évszázadokban a szerzetesek foglalkoztak a gyümölcs nevelésével. A középkor embere számára az alma volt a legfontosabb gyümölcs. Ünnepek alkalmából, különösen az északibb tájakon az almából készült must, az almabor és az almapálinka központi helyet kapott az asztalon. A 14. századtól már megérte az almával üzletelni is. A városi piacokon megjelentek az első gyümölcsöt és sült almát áruló kofák. Az alma szinte minden éghajlati viszony mellett meghonosodik. Igen könnyű tárolni, kis odafigyeléssel, kevés veszteséggel a tavaszi friss gyümölcsök megjelenéséig eláll. A világon mintegy 1200 almafaj ismeretes.

Új fajták előállítása érdekében a XIX. század második felében több magyar kertész is foglalkozott szelekcióval. A magról kelt állományból az értékes egyedeket kiemelték és azokat elszaporították. Ilyen szelektált fajta volt, Tamássy Károly Simonffy piros almája. A XX. század elején tudatos keresztezéssel is előállítottak fajtákat, de a nemesítők a vegetatív úton szaporítható fajok szelekciójával, több generáció vizsgálatával nem foglalkoztak. Ilyen előállított fajta többek között Budai József Czecz Mária almája.

Alma nemesítéssel jelenleg is foglalkozó intézetek:

1.) Újfehértói Gyümölcstermesztési Kutató és Szaktanácsadó Nonprofit Közhasznú Kft.,       

Az Újfehértói Kutató Állomás megalakulása óta (1949) a termesztésben felmerült problémákra, így a fajtakérdésre keresi a választ. A tájszelekciós munka, valamint a honosítási kísérletek eredményeként számos új fajta terjedt el a termesztésben. A 2010 évi Nemzeti Fajtajegyzékben szereplő államilag elismert almafajták (88 db) 56 %-a kötődik a kutatóintézethez.

Alma esetében a nemesítői munka nagyobbrészt honosításra alapult, mindössze két, keresztezéses nemesítésből származó fajtával rendelkeznek. Almatermésű gyümölcsfajok tekintetében az intézet felelős a magyar génbank tevékenységért. Ez a gyűjtemény 1500 tételt meghaladó, Európa egyik legjelentősebb bázisát képezi.

Fajták: Mezőtúri, Szatmárcsekei Jonathán, Davidino, Dóra.

2.) Budapesti Corvinus Egyetem Gyümölcstermő Növények Tanszéke, Budapest

Az alma hazai nemesítésében a 60-as években kezdett nemesítési program eredményeképpen Kovács Sándor jó áruértékű, lisztharmattal és héjfoltossággal szemben ellenálló fajtákat állított elő. A 90-es évek elejétől, Tóth Magdolna irányításával új almanemesítési program keretében kiváló minőségű, a környezettudatos termesztésre (is) alkalmas étkezési, ipari vagy mindkét hasznosítására alkalmas fajták előállítására került sor. Mindezidáig három fajta kapott állami elismerést.. 

Fajták: A Jonathán és az Egri piros fajták keresztezéséből származó hibridállományból hat fajta Jonager, Nyári zamatos, Kovauguszt, Kovelit, Kovmulti, Kovsztár, továbbá még három, betegségekre nem fogékony fajta: az Artemisz, a Hesztia és a Rosmerta részesült állami elismerésben.

A fenti képen Szatmárcsekei Jonathán alma látható.