Anna Margit, festőművész (Borota, 1913. december 23. – Budapest, 1991. június 3.)

Festő, Sichermann Margitként született, majd Sólyomra magyarosítatta nevét. Fiatalon Budapestre költözött, 1932 és 1936 között a Vaszary János féle festőiskola (Új Művészei Iskola) növendéke volt, itt ismerkedett meg férjével, Ámos Imrével. Első kiállításukat 1936-ban az Ernst Múzeumban rendezték meg. 1937-ben Ámossal Párizsba utaztak, itt találkoztak a vezető művészeti áramlatokkal és többek között Marc Chagall-lal is.

Anna Margit az első időkben Ámos művészetével rokon, a lírai és a groteszk között egyensúlyozó műveket alkotott. 1937-től 1941-ig nyaranta férjével együtt a szentendrei művésztelepen dolgozott. Ámos Imrét a második világháború alatt többször is munkaszolgálatra hívták be, egy németországi táborban fejezte be az életét. A férjét élete végéig gyászoló Anna Margit 1946 és 1948 között az Európai iskola rendezésében állította ki bábokra, gyermekrajzokra hajazó, de mégis szürrealista asszociációkat is megjelenítő, babákat, bábukat és bohócokat felvonultató műveit. A hetvenes évektől kezdve népművészeti motívumok épültek bele művészetébe, amelyre továbbra is az élénk színvilág és ezzel egyfajta túldíszítettség lett a jellemző. Gyűjteményes anyagát 1948-ban és 1968-ban mutatta be az Ernst Múzeumban. 1948 és 1953 között, talán a kor hangulata miatt is, nem születtek művei.

A hetvenes évektől élete végéig zsidósága és a magány fájdalmát dolgozta fel önarcképein, amiken keresztül megmutatta saját testének deformálódását is. Tudatosan készült a halálra, ami 1991-ben jött el érte. Műveit jelentős magán- és közgyűjteményekben őrzik, köztük a Magyar Nemzeti Galériában, a pécsi Janus Pannonius Múzeumban, a szentendrei Ferenczy Múzeumban, és az ugyanitt, 1984-ben megnyílt Anna Margit-Ámos Imre Emlékházban.

Gondolkodó, 1948. Olaj, karton, 60 × 46 cm; MNG Ltsz.: 75.72.T.