Árpád fejedelem (845 körül – 907. július eleje)

Álmos fia, Árpád a 9–10. század fordulóján a Hétmagyar törzsszövetség vezértörzsének főnöke, valamint a törzsszövetség kündünek nevezett főfejedelme volt. Az ő irányításával zajlott le a magyarok Kárpát-medencei honfoglalása.

A Hétmagyar törzsszövetséget a kazár kagán támogatásával még Álmos szervezte meg valamikor a 9. század második felében. A kazár eredetű kündü címet viselő Álmos a kazár mintára kialakított uralmi rendszerben a hatalmát megosztotta fiával, Árpáddal és így sikerült dinasztiát alapítania. Ezzel megtette az első lépést a szilárd intézményekkel rendelkező magyar államiság felé. A kündü a 870-es évek végétől inkább csak spirituális hatalmat gyakorolt, míg a szövetség haderejének tényleges irányítása fokozatosan Árpád kezébe került.

Későbbiekben Árpád utódai, vélhetően, hogy Álmos más leszármazóit kizárják a fejedelmi öröklésből, a dinasztiaalapítást már Árpádnak tulajdonították. A 9. század végén tehát a törzsszövetség, illetve a jobb és balszárnyra osztott törzsi hadseregek irányítását, a főfejedelem helyett kisebb fejedelmek látták el. Közülük a rangban nagyobb, gyulának nevezett fővezéri tisztet Álmos fia, Árpád, míg a rangban alatta álló, és csak a törzsszövetségi haderő nyugati szárnyát irányító, horkának nevezett tisztséget Kurszán viselte. A Kazáriától fokozatosan elszakadó magyar törzsek a század utolsó harmadában Dnyeper és az Al-Duna közötti, Etelköznek nevezett ligetes sztyeppén tartották szállásaikat, és rendszeres hadjáratokat vezettek a szomszédos népek ellen.

A magyar előkelők gazdagsága, amelyről arab szerzők számolnak be, a hadjáratokon szerzett zsákmányból, elsősorban rabszolgákból származott, amelyeket az araboknak és a bizánciaknak adtak el. Ismerjük többek között a magyarok 894. évi hadjáratát, amelyet Szvatopluk morva fejedelem szövetségében a pannóniai frankok ellen indítottak. Szvatopluknak a hadjárat során bekövetkezett halálát a magyar hagyomány később tévesen a honfoglalással kapcsolta össze. A honfoglaláshoz vezető eseményeket ezzel szemben 894 őszén Árpád és Kurszán által a bolgárok ellen a bizánciakkal kötött katonai szövetség indította el.

Árpád fia, Levente közvetlen irányítása alatt álló magyar csapatok először ugyan megverték Simeon bolgár cárt, ám a bolgárok a következő évben visszavágtak, illetve megegyeztek a besenyőkkel, hogy azok támadják hátba a magyarokat. A magyar törzsi vezetők, illetve az Álmost a főfejedelmi méltóságban vélhetően ekkortájt váltó Árpád, a kétfrontos háború helyett Etelköz kiürítését és a Kárpát-medence elfoglalását határozta el. A honfoglalás a Keleti-Kárpátok legkönnyebben átjárható részén, zömmel a Vereckei hágón keresztül történhetett. 896 és 900 között, a magyarok gyakorlatilag az egész Kárpát-medencét a fennhatóságuk alá vonták. Felszámolták az erdélyi bolgár határvidéket, megszállták a széthullóban lévő Moráviát, valamint a keleti-frank határtartományt, Pannóniát is. 899-ben egy kb. 5000 harcosból álló magyar lovassereg már Lombardiát pusztította, miközben a Brenta folyónál tönkreverte Berengár király háromszoros túlerőben lévő seregét is. Ettől kezdve mintegy hét évtizeden keresztül kisebb nagyobb magyar lovascsapatok dúlták fel évi rendszerességgel Európa valamelyik részét.

907-ben IV. Lajos keleti frank király egy hatalmas hadsereg élén megkísérelte visszafoglalni Pannóniát a magyaroktól, de a Duna mellett, talán Pozsony környékén megsemmisítő vereséget szenvedett. Anonymus gesztája szerint ebben az évben halt meg Árpád is. Bizonyosan nem a csatában, hiszen egy olyan „szent fejedelem”, mint a magyar kündü sohasem vett részt a harcokban. Árpád halála után a dinasztia hatalma meggyengült a törzsi hadseregek fölött. Jellemző módon nem tudjuk pontosan, hogy Árpád öt fia közül (Levente, Tarhos, Üllő, Jutas és Zolta) ki és milyen sorrendben örökölte Árpád nagyfejedelemségét. Valószínű ugyanakkor, hogy a helyettes fejedelem, a gyula tisztét a dinasztiától talán a Felső-Tisza vidékén regnáló törzsfő ragadta magához, igaz, bizánci forrás szerint, a század közepén a gyula és horka már nem fejedelmi, hanem csak főbírói tisztségnek számított a törzsszövetségben.

(Baják László)